"A konferencia közönsége udvarias tartózkodással, nem fanyalgással fogadta az előadást" - válaszolta a Magyar Hírlap kérdésére Marosi Ernő művészettörténész, aki ott volt Firenzében, s beszámolt a lapnak, hogy két külföldi kutató is kétségeit fejezte ki a szenzációs bejelentést követően.
A külföldön élő Boskovits Miklós firenzei professzor, az 1963-ban Magyarországon megjelent Botticelli-monográfia szerzője zárszavában azt említette meg, hogy véleménye szerint a Mértékletesség festője középszerű firenzei művész a 15. század legvégéről. Hozzátette: nem az a baj, hogy ez az előadás elhangzott, hogy a kérdés fölvetődött, hanem az, hogy politikai reprezentációra használnak fel valamit, ami tudományosan még nem tisztázott.
Szintén kedden Hiller István oktatási és kulturális miniszter az MTV Nap-kelte című műsorában arról beszélt, hogy a politikának biztosítania kell az esztergomi királyi palotában felfedezett, feltehetőleg Sandro Botticellitől származó falfestmény restaurálásának feltételeit. Hiller István szerint a tudományos vitákat a szakmának kell eldönteni, ezért nem kívánta kommentálni a Magyar Hírlap értesüléseit.
"Természetes a vita, ütközzenek csak a vélemények." - mondta a miniszter, aki szerint a szakmai vita akár évekig is eltarthat. Ezek jó viták, "ez az országunknak remek dolog" - mondta Hiller István, aki örömét fejezte ki, hogy sikerült a közvélemény figyelmét az Esztergomban felfedezett képre irányítani.
Marosi Ernő szerint egyelőre nincs biztos eredmény és valószínűleg nem is lesz soha. A műkereskedelemben mást jelentenek a hívószavak: míg egy 16. századi olasz festő kitűnő képe megér néhány millió forintot egy jó szemű embernek, ám ha ráírják, hogy Tiziano alkotása, akkor máris százszor annyit ér a kép.
Az MTA alelnöke csúsztatásnak nevezte azokat a sajtóban megjelent véleményeket, hogy Hiller István oktatási és kulturális miniszter politikai támogatásban részesíti egy középszerű művész alkotását. "A magyar kulturális miniszter természetesen nem a középkori művészt támogatja félévezreddel később, hanem a magyar kulturális örökség megőrzését" - fogalmazott.
A művészettörténész elmondta: a hipotézis bizonyításának kötelezően betartandó szabályai vannak. A hipotézist írásos dokumentumokkal, stíluskritikai összehasonlításokkal, minőségi vizsgálatokkal kell alátámasztani. Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy kik jöhetnek még szóba a korban alkotó mesterek közül. Az esztergomi falfestmény esetében pedig az egyik kulcskérdés, hogy az 1460-as években egyáltalán létezett-e már az a helyiség, ahová a falképeket festették.
Tátrai Vilmos szerint 1-2 százalékos esélye lehet annak, hogy helytálló a hipotézis, miszerint Botticelli munkájáról van szó. Mint mondta, a leginkább zavaró körülmény az, hogy nincs írásos dokumentum, amely alátámasztaná a felfedezést. Megjegyezte: 2005-ben, amikor Tiziano műveként azonosított egy aukcióra kerülő festményt, a stílus, a minőség, a restaurátori vizsgálatok egyértelműen igazolták a feltételezést, miszerint Tiziano munkájáról van szó, ám minden kétséget kizáróan egy 17. századi leltári adat bizonyította a felfedezést.
