Az elemzések szerint a pár a római felsőbb rétegekhez tartozhatott, mert a csontok állapota alapján nem lehettek kitéve rendszeres erős fizikai terhelésnek, valamint a csontozatban talált ólommennyiség arra utal, hogy a városi csatornahálózatból nyerhették az ivóvizet. A radiokarbonos vizsgálatok eredményei szerint a leletek i. sz. 80 és 340 közöttre keltezhetőek. Mindezek alapján a kutatók valószínűsítik, hogy Szent Krizantusz és Daria csontjait találták meg.
Kristina Killgrove amerikai antropológus szerint azonban a sok egyezés ellenére korántsem biztos, hogy a mártírok csontjait találták meg. Abból, hogy egy egykori fiatal római polgár földi maradványai nem mutatja a fizikai igénybevétel jeleit, nem szükségszerűen következik, hogy a magasabb társadalmi körökből származik.
Másrészt a csontok magas ólomtartalma sem kizárólagos bizonyíték, hiszen még nem találtak olyan leletet, amely megerősítené azt az elterjedt álláspontot, melyszerint csak az előkelő rómaiak szenvedtek volna ólommérgezésben, sőt egy nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy mind Róma, mind a római Britannia közembereinek fogaiban magas volt a mérgező kémiai elem szintje.
