Bérczes szellem, meg egy másik Nagy (Parti) szellemMTI Fotó: Kollányi Péter
A HáBéVé Vurstli nem indult be a szeles-esős időjárás miatt, így csak piros bohócorrban és sárga esőkabátban nézhettük meg Szikszai Rémuszt az irodalmi vásár ötletgazdáját a Bárka kertben, ahol éppen Bérczes László, a hely szelleme (pulai király árny) beszélgetett Cseh Tamással. Ez volt a "talán" beszélgetés, magunkban így neveztük el, mert az ember mindig reménykedik. Az előadóművész (akiről jól tudjuk, hogy beteg) végül nem csak beszélt a munkáiról, nagyon könnyedén, hanem előkapta a gitárt és Novák János nagybőgőst, a Kolibri Színház igazgatóját a színpad mögül. Olyan nosztalgia félóra kerekedett (már akinek) hogy potyogtak a könnyeim, de csak azért, mert rájöttem, hogy Cseh Tamás rajongónak lenni ma már történelem.
Nagyon hamar átnyargaltunk az öcsi Kőfejtőbe, mert kétfejű borjút, csodát emlegettek: a Csík Zenekar és Lovasi András (Kispál zenekar) közös koncertjét, ahol összecsap az alternatív rock meg az autentikus magyar népzene. Jóleső összecsapás volt, azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy világzene. Kiderült, hogy Lovasi rigmusra született és, hogy a Csíkesek (csíkosok?) teljesen jól érzik magukat a rock zenész szerepében, amikor a húrok közé csapnak, hogy a nők az első sorban persze letépik magukról a trikót. Így lesz népszerű a folk, és így lesz időtlen az idétlen tánczene.
Kisütött a naplemente, ilyet is ritkán látni, magentába borult a Kőfejtő, majd hirtelen televetítették sziklarajzokkal a helyi vizuálisok.
Kis körutat tettünk még Monostorapáti felé, ahol a Quimby zenekar új hangszerelésű régi számaival szívatta a rajongóit. Nagyon vicces volt, hogy sokan fel sem ismerték a számok kezdetét, de azért megpróbáltak visongatni rá. Tulajdonképpen nagyon jó fejek ezek a fiúk, én végignevettem azt a néhány számot, amit meg bírtam hallgatni, pokoli életérzések dzsesszesítve, aztán haza a Náczi-hegyre, hallgatni a békák koncertjét, most múlik pontosan, engedem hadd menjen....
