 |
| MTI Fotó: Kollányi Péter |
De térjünk rá a másik fajta kultúrára; kicsit bezárkóztunk Pulára tegnap, a gyerekeknek a morc Kemény Henrik tartott palacsintasütős kiképzést Vitéz Lászlóval. Rendre végigszorongom az ilyen előadásokat, aggódom, hogy ez még korai (bár népi eredetű) erőszak a színpadon. Az irodalmi beszélgetések zsinórban sokkal barátságosabbak voltak. Cserna-Szabó András és Darida Benedek számoltak be arról, hogyan főznek másnaposan. Van egy négykezes regényük Jaj a legyőzötteknek! címmel, amit, úgy vélem Jerofemev: Moszkva-Petuski című regényéből a Szukabele koktél ihletett. Na azt nem tudtam megúszni gyomorriadó nélkül, de a magyar macskajaj írók legfeljebb viccesek. Így ránézésre sincsenek még olyan szörnyű élethelyzetben, mint orosz pályatársuk volt akkoriban, igaz ő nem is másnaposságra, hanem az újabb berúgáshoz gyűjtött hatékony recepteket. Szörnyű, hogy nekem már csak a pokol az, ami megérinti a toleranciaszintemet. Konrád György megnyugtatott azért, neki elhiszem, hogy az emberszeretet fogalmába nem csak az élők szeretete tartozik bele. Ágoston Zoltán moderátorral később egy pultnál arról beszélgettünk, hiszünk-e a liberális nevelésben és arra jutottunk, hogy nem, de a konzervatívban sem, szóval a nevelés, mint olyan, egyáltalán nem létezik. A liberalizmus máshogy persze alkalmazható, hiszen Konrád is elmondta, hogy az író, aki nem vágyik a szabadságra, hülye, vagy nem író, ergo konzervatív író nem létezik.
