Vigántpetend még egy olyan falu az öt közül, ami nem a szélén van, de oda meg azért nem mertünk bemenni eddig, mert lépten-nyomon azt halljuk, hogy ott divat a Nagymagyarország matrica, nekünk meg a kocsin sincsen olyan. Hátha szemet szúr, hogy nem vagyunk lojálisak, én már nem szeretem a konfliktusokat. Igaz az Afrika-színpad is ott van, mint megtudtuk egy kedves pártól, akiket felvettünk autóval és, akik gyanakodva megkérdezték, hogy milyen viszonyban vagyok a hátsó ülésen gubbasztó hároméves forma fiúval. Mondtam, hogy találtam, ott sírt Kapolcson az anyja után, aki lelépett egy nyugati jöttmenttel, beült mögém, aztán eldöntöttük, hogy elválaszthatatlanok leszünk.
A nap második fele így Pulán telt, ahol már szintén kialakult valamiféle tudatmódosult állapot, a Bárkakert történetei posztmodern módon folytatják magukat. A töredékeket, szófoszlányokat mindenki másképp értelmezi, másképp rakja magának belőle össze a történetet. Az egyik pultos lány például két napja úgy tudja, hogy Zsanettnak hívnak és így kiabál, ha kész a kaja.
Befogtak Háború és békét olvasni a HáBéVé Vurstliba. Ezt itt senki nem úszhatja meg, aki nem analfabéta. Fél óra, büntetésből a templomkertben, pont egy olyan részt, amikor Dovlatov kártyázik, és komolyan mondom pont a játékszenvedély az a téma, ami nem érdekel. A hangos felolvasás viszont nagyon jó meditáció, megnyugodtam, mosolyogtam, mire a 16. fejezet végére értem, és felváltott egy dohányzó, rasta hajú, zenészgyanús alak. Már a felénél tart egyébként a könyv, úgyhogy van esély a szép befejezésre, már, ami a vurstlit illeti.
Tóth Kriszta is olvasott hangosan, akkor persze nagyobb volt a hallgatóság, ahogy később a kertben a vele való beszélgetésen is, amit Háy János moderált. Az írónő brillírozott, mint általában, nagyon jó interjúalany, végeérhetetlenek és szellemesek a történetei. Gyerekkorától a pubertáson át az anyaságig és a kézművességig mindenről szó esett, és, amikor a kínos és örök kérdéshez ért a beszélgetés, hogy mi az a nőíró meg nőirodalom (s férfi írók úgymond nagy frusztrációja, hiszen amúgy van konkurenciájuk elég) akkor felolvasta az Éjszakai állatkert című antológiában megjelent írását, amely arról szól, miért tud mindent jobban a férfi, mint a nő. Mosolygott a Bárkakert és a pultos fiúk is egyetértve mutogattak magukra, hogy bizony ők a tudálékos spermiumok.
Hogy keretes legyen a történet, reggel a gyerekeknek, este a felnőtteknek zenélt a Makám zenekar. Krulik Zoltán csapata mindig tartogat valami aktuálisat a tarsolyában, most végigénekelték a Balatonfelvidék összes kis faluját. Mindenki otthon érezte magát.
Mi a Bácson ébredtünk egy présházban, jól esett egy kis baráti kiszakadás.
