A taliándörögdi Klastromnál a Técsői banda nyomta, a katolikus templomban reneszánsz zeneművek, a református templomban egy Dinnyés József nevű múltbéli figura énekelte a jövőt. A monostorapáti templomot szétütik az ütősök, épp az Amadinda volt a soros. Itt Pulán József Attila verseket szavalt és zsoltárokat énekelt Varju Olga, nagyon jó elgondolás szerint. Egy nő, aki úgy tudja mondani, hogy "légy férfi", hogy ott senki nem arra gondol, milyen súlyos dolog az identitászavar. Nehezen álltunk rá a széles gesztusokra, a sajátos válogatásra és mikrofon nélkül alig lehetett érteni a szöveget, de varázslatos lett a vége és nem csak a templom miatt. Egyébként ott ül a templomlépcsőn József Attila életnagyságú fotója, előtte dinnyehéj. Az irodalmi vurstlisok furfangja ez is.
Egy kortársat hallgattunk később a Bárkakertben, ezúttal Kukorelly Endrével készített mélyinterjút Háy János. Félelmetes volt a bevezető szakasz, a szokásos focitematika szerint, amikor az író arról beszél, hogy a nehéz férfiszocializációt a focin keresztül lehet megélni igazán, amikor bekerül a csapatba és onnantól kezdve az élet harc, ergo így találja meg az ember az életben a helyét, ha férfi, a többi nem lehet igazi. Ha lehet, akkor ettől még inkább elutasítom a focit. A fennmaradó egy órában viszont az írás folyamatáról és a családjáról mesélt az író, amitől mindenkinek megenyhült a mosolya. Végül a Samu nadrágja című gyermekvers kötetéből olvasott fel, mondta, hogy előtúrja a hat éves énjét, és, hát úgy sikerült neki, amilyenek ezek a versek. De a hatéves Kukorelly nem a jelenlegi és ez nagy szerencse, azt gondolom.
Hogy az alternatív rockot se hagyjuk ki, kirándultunk a taliándörögdi Lőtérre a pécsi 30Y nevű zenekar koncertjére. Nagyon szerették a fiatalok, láthattunk végre poros völgypogót.
A nap fénypontja helyben a Deladap zenekar volt, cseh roma-diszkó zene. Valódi szórakoztató program, amire fel lehet engedni a fagyban, de ez tulajdonképpen se több-se kevesebb, mint egy könnyed életérzés. Nem is csoda, hogy utána pálinkázásba és élénk önkeresésbe fordult az est.
Egy lánynak, aki aláírást gyűjtött a klímaváltozás ellen, azt találtam mondani, hogy tulajdonképpen azt szeretném, ha változna a klíma és mondjuk egy héten belül felperzselődne a világ. Riadtan odébb állt, pedig szerettem volna elmondani neki, hogy tulajdonképpen csak arra gondoltam, hogy önmagától senkit sem, még az emberiséget sem lehet megmenteni és akkor semmi baj azzal, ha a dínók sorsára jutunk. Majd ma a templomban megbeszélem ezt valakivel.
