1970. szeptember 4-én 17 óra 30 perckor több a Kossuth téren álló polgár észlelte, hogy füst gomolyog és lángok csapnak fel a tanácsháza tornyának kupolájából, majd Polcz Emil titkárságvezető a postáról megpróbálta értesíteni a tűzoltókat. A tűz megfékezését több nem várt akadály is hátráltatta: egyrészt a tűzoltókat csak késve tudták értesíteni a kézi távbeszélős kapcsolás nehézségei miatt, másrészt hiába vonultak ki teljes legmagasabb riasztással a tűzoltók, nem volt elég magas gépjárművük a tűzfészek eléréséhez, meg kellett várniuk, hogy Szegedről megérkezzen egy létrás kocsi.
A toronyban is akadályba ütköztek, mégpedig a padlásra vezető, a nagy hőtől vörösen izzó csapóajtóba, melyet húsz percig kellett locsolniuk, mire egyharmad részig ki bírták nyitni. A hivatalos jegyzőkönyv leírja, hogy a tűz észlelését követően Sajti Imre tanácsi vb elnök két munkatársával poroltóval próbálta megfékezni a tüzet, de ők is csak padlástérig jutottak. Ezen kívül a tűzoltóvíz vételezésével is gondok akadtak, a strandról kellett elvezetniük.
Az oltási próbálkozások közben egyre jobban tombolt a tűz és leolvadt a toronysisak réz borítása is, mely hatalmas izzó darabokban hullott alá. A tanácsi dolgozók vödrökkel a kezükben figyelték, nehogy meggyulladjon az ablakpárkányon landoló forró fémtől a függöny vagy a faszerkezet. Végül 19.10-re sikerült a tüzet leverni, a teljes oltás pedig este háromnegyed nyolcra fejeződött be. Az utómunkák majdnem 11-ig elhúzódtak. A tűz nemcsak a toronysisakot semmisítette meg, hanem a városháza harangját és szerkezetét is megrongálta. A sérült harangot helikopterrel emelték ki a városháza csonka tornyából ? mely ma a Kossuth téren látható ?, és az új harangot is egy katonai repülő járművel emelték a helyére.
A tűz okaként a szakértői vizsgálat az elektromos hálózat elhasználódott transzformátorát jelölte meg, mely ? valószínűsíthetően ? a vörös csillagok díszkivilágítását látta el.
Alig telt el fél év és ismét füst gomolygott a csonkán álló vásárhelyi városháza tornya mellől. 1971. március 5-én délután háromnegyed 6-kor ismét nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók és a katonák a díszterem és a lépcsőház tetejéről felcsapó húszméteres lángokhoz. Később a terem teteje nagy robajjal omlott rá a padsorokra. A jelentős anyagi kárt enyhítette az a tény, hogy a muzeális és várostörténeti jelentőségű festményeket és egyéb tárgyakat még időben kimenekítették. Ezen oltás is jelentős nehézségekbe ütközött, ugyanis a rendkívüli hidegben megfagyott az oltóvíz.
Mindkét tűzeset sokáig beszédtéma volt Hódmezővásárhelyen, hiszen szinte az egész város látta a torony lángolását, azonban a korszak viszonyaira jellemző módon a korabeli sajtó "eldugva", a hátsó oldalakon kishírként számolt be e rendkívüli eseményekről.
