Arany János egyik kevésbé ismert balladája a Vörös Rébék. Az előadás főszereplője Rébék figurája, aki a különböző szélsőséges energiák megszemélyesítője. Ezeket a szélsőséges energiákat nemcsak Rébék – aki végig irányítja a történetünket –, hanem a többi játszó, zenész és táncos is megszemélyesítik a saját művészeti águkban. A három főszereplőt a darab elején eredendő tisztaságukban láthatjuk, hogy végig tudjuk követni, hogyan és miért torzul el ez az ártatlanság.
Mindhárom karakter döntéseit ezek a korlátlan és felszabadult ösztönök befolyásolják. Mindhármuk esetében más és más a nyomógomb: más ponton kezdenek a megszokott helyett egy fonák világot látni, amely ijesztő és vonzó; más pontokon engedik át magukat a kordában tarthatatlan ösztönöknek. Kapcsolatuk – a kezdeti édeni után – szinte végig diszharmonikus, hiszen valódi énjük rövid időn belül a zsigeri lét öntudatlan játékává válik, többé nem az önvaló irányít, hanem az árnyékénből kirobbanó, fékezhetetlen energia. A mindent felülíró jó ösztöne többé nem működik.
Szereplők: Sütő Zsófia, Kálmánczhelyi Gábor, Kovács Boróka, Cserdi Zsolt, Császár Vica, Mladoniczki Dávid, Kun Beáta, Nagy Dorka, Pintér Janka és Vendel Vanessza. Zenészek: Dörnyei Szabolcs, Papp Gábor, Partos Dorka, Rodek Balázs és Várkonyi Balázs. A jelmeztervező Kátai Anna, a díszletért Szeredai Enikő, a zenéért Nádaslaki István, a koreográfiáért Szili Vera felel. Rendező: Somogyi Anna.
Kép forrása: GlobART Társulat
