Raoul Wallenberg svéd diplomata 1945. január 17-én "tűnt el" Budapesten. A több tízezer zsidó életét megmentő diplomatát akkor látták utoljára, amikor ellátogatott a Magyarországra bevonult szovjet haderő parancsnokságára. A 32 éves Wallenberg fő tevékenysége a meghamisított védlevelek és útlevelek kiadása volt. Ezek a dokumentumok azt állították, hogy tulajdonosa a svéd állam és a Vöröskereszt explicit védelmében részesül. A budapesti védett házak játszották a legnagyobb szerepet a zsidó lakosság megmentésében. Akik rendelkeztek valamilyen menlevéllel, azok - elméletileg - relatív biztonságban tölthették a nyilas hatalom utolsó heteit a különböző országok és szervezetek által fenntartott védett házakban. Összesen 72 ilyen ház létezett. Wallenberg sorsát végül a szovjetek pecsételték meg, ugyanakkor letartóztatásának okait és halálának körülményeit nem lehet pontosan rekonstruálni. Egyes felételezések szerint Wallenberg tudott, és állítólag voltak dokumentumai is a katyini mészárlásról. Erre a részletre figyelt fel a szovjet kémelhárító rendszer. Egy másik magyarázat szerint a szovjetek ellenséget láttak a svéd diplomatában, mivel nem csak diplomataként muködött, hanem az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal küldöttje volt, és innen is pénzelték Wallenberg akcióit. A Hivatal feltehetően kapcsolatban állt az amerikai titkosszolgálati hálózattal is, így Wallenberget veszélyes személyként tartották nyilván a szovjetek.
