Párt- és állami funkcióiban (1960 óta az Államtanács elnöke) a posztsztálinista nézetű Ulbricht két évtizeden át meghatározta az NDK fejlődését. Sokat, de kevés eredménnyel fáradozott a gazdaság stabilizálásán és hatékonyságának emelésén (az NDK teljes lemaradása az NSZK mögött az ő uralmának idejére esik), valamint az NDK nemzetközi pozíciójának erősítésén. 1969-ben a nemzetközi jogi elismerés fejében formailag felajánlotta ugyan az NSZK-nak a "békés egymás mellett élést" makacs nyugatnémet-ellenességével azonban valójában gátolta a folyamatot, s a Szovjetunió közeledését a Nyugathoz.
