A katolikus egyház (a pápaság) és az olasz fasizmus viszonylag rövid időn belül megbékélt egymással. A német nemzetiszocializmus azonban a fajelmélet következtében szembekerült a pozitív kereszténységgel. A fasizmust, mint újpogányságot nemcsak a katolikus egyház marasztalta el, hanem a lutheránus egyházak többsége is. XI. Pius pápa 1937. március 14-i "Mit brennender Sorge ..." kezdetű enciklikájában tételesen is herézisnek (eretnekségnek) nevezte a náci újpogányságot, és határozottan tiltakozott az abból következő egyházüldözés ellen. Hitlerék nemcsak a katolikus Zentrum Parteit számolták fel, hanem az egyházi intézmények jelentős részét is; korlátozták a szerzetesrendeket, államosították az egyházi iskolákat, feloszlatták a valláserkölcsi alapú egyesületeket. A keresztényegyházak elítélték a fajelméletet, a keresztény hitre áttért zsidók üldözését és megsemmisítését.
