Záh Felicián jómódú nógrádi birtokos kivont karddal a visegrádi palotában étkező királyi családra rontott. A király csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját veszítette, gyermekeiket a nevelők mentették meg súlyos sebek árán. Feliciánt a király vitézei a helyszínen felkoncolták, családjával szemben Magyarországon példátlan vérbosszút alkalmaztak. Serdült fiát ló farkához kötve vonszolták halálra. Klárát, fiatalabb leányát csúful megcsonkították, az idősebbiket, Sebét Léva vára előtt lefejezték. A család valamennyi tagját harmadízig (tehát a dédapa testvéreinek leszármazottait is) halálra ítélték. Az ítéletlevél a legtekintélyesebb országnagyok nevében kelt május 15-én, a Záh nemzetség kiírása azonban Károly becsületén ejtett csorbát. A merénylet indítéka máig bizonytalan: bár Záh Csák Máté bizalmi embere volt, mielőtt Károly hűségére állt, tettét valószínűleg nem politikai sérelem, hanem egyéni bosszú sarkallta: így akart elégtételt venni Klára leánya elcsábításáért. Az udvari pletykákból merítő külföldi források szerint a csábító királyné öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király volt. Az újabb kutatások szerint nem zárható ki egy szervezett összeesküvés lehetősége sem. Ebben a Záh és a Palásty család tagjai vettek volna részt.
