Visz a vonat megyek utállak
huzatos vagon homályos sarkában
kihűlt marhaszívek között kuporgok
Száraz rizst marék összetapadt
darabos sót viszek a számhoz
Egy száj ki szeretetlen évadok hidegéből
csókolta életbe a halál karcsú angyalait
A táj becsapódik benne
Ajtók melyeken
nem lép be senki
Ajtók melyeken
nem lép ki senki
Vagy csak nem veszi észre
a veszett jövés-menést
Elmennek és nem veszi észre
Széthordják az életét
és nem veszi észre
Kik
S ha ami maradt arra
igényt tart-e még valaki
Hova viszi a vonat
Hol áll meg ha megáll
