A zene arca - KOCSIS 60

A megmerevedett pillanatok életpályát írnak le, hangulatot, érzelmeket raktároznak és nemesítenek át, mint a borostyán a beleragadt növényt, bogarat. Kocsis Zoltán előttünk nőtt föl, láttuk - ki-ki más életszakaszától - szelíd kisfiúként, növekvő kamaszként, ifjú muzsikusként, ősz mesterként. Ez a kiállítás nem más, mint egy gesztus, főhajtás egy nagy művész előtt, tiszteletadás, parolázás, egy születésnapi dal és torta. Másnak nem is nagyon alkalmas, ennyinek igen. Gratulációnak. A kéttucatnyi fotó mélyre nem ás, titkokat nem kotor ki, Kocsis ismeretlen arcait nem tárja föl, valóban csak pillanatfüzér egy életből. Én kicsit többet vártam, több családi képet, többet az ifjú zongoristáról, a nagy felfedezettről, többet pályatársakkal, több olyan arcot, ami a nézőtérről nem látható, bensőségeset, érzelmekről árulkodót.

Pár családi kép nyit: Kocsis ötévesen szüleivel a Balaton partján, aztán nem sokkal később persze már a zongora mellett, majd úgy húszévesen Doráti Antallal, Richterrel, Fischer Annie-val, Kurtág Györggyel és Mártával, Pilinszkyvel, ezek dátuma és fotósa sincs feltüntetve. Aztán következik Felvégi Andrea sorozata. Legjobban a meditatív jellegű képek tetszenek: A hangszer mellett címűn rákönyököl a billentyűk fölött a zongorára, előtte kotta, messze réved, a zenébe. Pompás szögből elkapott kép a régi, Vörösmarty téri próbateremben készült, a karmester lendülete látszik, felette a mennyezeti világítás érdekes geometriájával. Ennek a képnek a párja Gordon Eszteré ugyanerről a helyszínről, Kocsist hátulról látjuk a karmesteri dobogón, érdekes módon ennek a képnek is a geometriai vonalak struktúrája adja meg az egyediségét. És lassan a zongora eltűnik a fotókról, szinte csak olyan képek sorjáznak, amelyeken Kocsis vezényel, és az elmúlt másfél évtizedben készültek. Pető Zsuzsáé például, az Eroica 2006-ban. A kép maga az erő. Kocsis kézmozdulata, arca a figyelem, dinamika, koncentráltság és erő maga. Meghittebb pillanatot rögzít a Rallentando, de aki puhaságot, líraiságot vár, csalódik. Ezek a fotók az átszellemültség és a munka pillanatait rögzítik. Némán. De mindegyik mögött ott lüktet Kocsis Zoltán életeleme és lényege: a zene.