Interjú a zsűri tagjával, a Magyar Televízió 1974-ben rendezett I. Nemzetközi Karmesterversenyének győztesével, Kobajasi Kenicsiró japán karmesterrel.
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Ez hosszú történet, de megpróbálom röviden összefoglalni. Mikor először észrevettem a felhívást, már lejárt a határidő. Ezért kapcsolatok révén próbáltam bejutni a versenyre. Mindent megpróbáltam, amit csak tudtam, míg végül a televízió elfogadta a jelentkezésemet. Így végül bejutottam, bár amikor megláttam a versenyanyagot, majdnem feladtam. Nos, akárhogy is történt, ez a verseny hatalmas fordulópont volt a karrieremben. Első díjat nyertem, így mindenki ismert; bármerre jártam, felismertek és beszéltek rólam ? ez nagyon jól esett.
Milyen szerepet játszott a nemzetközi karrierjében a budapesti verseny?
Mivel első díjas lettem, rengeteg meghívást kaptam egész Európából. Olyan volt, mint egy álom! Japánban is magasabb pozícióba kerültem, szóval tényleg olyan volt, mintha álmodnék, akárcsak Csipkerózsika a mesében. Egyszercsak megfordult velem a világ.
Mit üzenne a világ fiatal karmestereinek?
Nem kell túl sok versenyre elmenni, helyette előbb gyűjtsenek tapasztalatot és tanuljanak sokat. Tanulják meg, miről szól a vezénylés. Tisztelni kell a zenekart, csak ezáltal nőhet fel az ember. Ha sikerül bejutniuk egy versenyre, ne ?legyenek teljesen önmaguk?, inkább ügyeljenek arra, hogyan dolgoznak és növekednek együtt a zenekarral. A karmester legyen láthatatlan, hiszen a zenekar az, amelynek tündökölnie kell, nem a karmester. Ez a helyes gondolkodás egy karmester részéről ? ha nem így gondolkodik, önző és nem törődik azokkal, akik körülveszik őt, hanem csak saját magával. Úgy vélem, ha jobban olvasnak az emberek szívében, mint a kottában, akkor már közelebb jutottak ahhoz, hogy jó karmester legyenek!
Arra bíztatnám őket, hogy ismerjék meg önmagukat, mert megnyerni a versenyt csak az első lépés, nem pedig a cél.
Forrás: Filharmónia Magyarország
