Richard Strauss Münchenben született, 1864-ben. Édesapja jó nevű zenekari kürtös volt. A rendkívül muzikális gyermeket már négy éves korában kezdték zongorára tanítani, hat éves volt, amikor komponálni kezdett. Tizennyolc éves korában már több műve hangzott el a nyilvánosság előtt, és egy nyomtatásban is megjelent. 1882-ben a müncheni egyetemen egy évig jogot hallgatott. 1885-ben találkozott először Hans von Bülow-val; a zseniális zongoraművész és karmester a vezetése alatt álló meiningeni zenekarral bemutatta Strauss Szerenádját (Op. 7), majd másodkarnagynak szerződtette a komponistát. A következő évben Strauss követte Bülow-t a meiningeni zenekar élén. Innen indult el karmesteri pályafutása, amelyet 1910-ben adott fel a komponálás kedvéért. Addig Münchenben, Weimarban, majd 1899-től Berlinben működött. 1917?20 között a berlini Zeneakadémia zeneszerzői mesteriskoláját vezette, 1919?24 között a bécsi Állami Opera társigazgatója volt. 1924-től visszavonult Garmisch-Partenkirchenbe, itt halt meg nyolcvanöt esztendős korában.

275_bartok_diszhangverseny_14_07_31

 

1888?1889-ben a fiatal Strausst súlyos betegség döntötte ágynak. Ebben az időszakban, a halál valószínű közelségében fogamzott meg benne a Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeménye. A partitúra első oldalán található szentimentális költeményt Alexander Ritter utólag, a már elkészült zenemű hatására írta, a program tehát ezúttal fordított: a zene ihlette meg a költőt. A kompozíció két különböző terjedelmű és hangulatú részre tagolódik: az első, terjedelmesebb rész a halállal vívott küzdelmet fejezi ki, a rövidebb második szakasz a túlvilági megdicsőülés zenéje. Az első rész a lázálom, a gyermekkori visszaemlékezések és az élethalálharc tematikájából kialakított szonátaforma, amelynek kódáját a második rész ?túlvilági fényességet? reprezentáló hangzása képezi. A művet maga Strauss vezényelte az 1890-es bemutatón, az eisenachi Zeneünnep alkalmával.

 

Először kapott komolyzenei elismerést az Artisjus-díj történetében női szerző 2015-ben. Tallér Zsófia az Egyiptomi halottaskönyv részleteinek felhasználásával komponálta a Pert Em Heru ? Kilépés a fénybe című oratóriumot. A művet a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny felkérésére írta meg a zeneszerző 2014-ben. A darabot a Kodály Kórus, a Kodály Filharmonikusok és neves szólisták (Cserna Ildikó, Bódi Marianna, Nyári Zoltán, Gábor Géza) közreműködésével, Szabó Sipos Máté vezényletével mutatták be a rangos eseménysorozat nyitókoncertjén.

 

Tallér Zsófia zeneelmélet-tanári, majd zeneszerzői diplomát szerzett a Zeneakadémián. 1994?1995 között a Budapesti Nemzeti Színház zenei vezetője volt. 1999 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Zeneakadémián is oktat. A szerző sokféle műfajban alkotott már, versenyművet, kamarazenét, kórusműveket egyaránt komponált. A legtöbbször kísérőzenéket írt, csaknem félszáz különböző színházi produkció, illetve film muzsikáját köszönhetjük neki. Ezek között találjuk Mundruczó Kornél több filmjét, például A 78-as Szent Johannája címűt, amelynek zenéje elnyerte a Magyar Tévé- és Filmkritikusok Díját. Tallér Zsófia a rendező Nibelung-lakópark című színházi produkciójához is írt zenét. Sok szempontból úttörő munkájuk a Johanna című, nyolcvan perces operafilm, amelynek ősbemutatóját 2005. május közepén tartották Cannes-ban, az ?Un certain regard?-szekcióban. A komponista mindemellett színházban leginkább Zsótér Sándorral és Gothár Péterrel dolgozott együtt. 2004-ben őt hirdette ki győztesének a Balassi Bálint Zeneszerzői Pályázat, ?Balassi Bálint nevére? című újreneszánsz nagyzenekari kantátájáért. A szerző Erkel Ferenc- és Fonogram-díjas is.

 

Kilépés a fénybe

Helyszín: Debrecen, Kölcsey Központ

 

Időpont: 19:30

 

Műsor:

 

Tallér Zs.: Pert em Heru – Kilépés a fénybe

R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op.24

 

Közreműködik:

 

Cserna Ildikó, Bódi Marianna, Megyesi Zoltán, Gábor Géza – ének

Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kiss Csaba)

Kodály Filharmonikusok Debrecen

 

Vezényel: Szabó Sipos Máté