- Ez csak amolyan kitekintés, vagy az opera mellett az oratórium- és daléneklés is érdekel?
- Alkalmanként szívesen vállalok oratóriumi fellépéseket is, de alapvetően operaénekesnek gondolom magam. Régen az opera kevésbé izgatott, a dal- és oratóriumrepertoár azonban sokkal jobban. Aztán a színpadi gyakorlat órákon megfogott a színjátszás komplexitása, s végül az operánál kötöttem ki. A dal műfaja különös: intim és kötött műfaj, teljesen más színpadi létezést igényel, mint az opera. Nyáron fogok Brahms-dalokat és Schumann-duetteket is énekelni, ennek a felkérésnek nagyon örülök.
- A nemrég bemutatott A varázsfuvolában Pamina szerepét énekeled, melyet rendszeresen játszottál az elmúlt tíz évben. Van különbség az első premierhez képest?
- Mindenképpen. Teljesen más színpadra állni, ha nem frissen megtanult szerepről van szó. Paminát nagyon szeretem, finom és kényes szerep. Könnyű vele azonosulni, és nem lehet belőle kinőni. Az évek alatt sokat gondolkodtam és dolgoztam rajta. Most Marton Lászlóval is elemeztük a figurát, a viszonyokat, és hasznos volt más szemszögből, újabb aspektusból is megnézni. Most újra frissnek érzem. Érdekes, hogy a szereposztásban három Pamina van, Fodor Gabriella, Hajnóczy Júlia és én. Mindhárman lírai szopránok vagyunk, de más-más repertoárunk van. Pamina közös pont, mégis nagyon különbözik egymástól a három alakítás.
- Milyen szerepek állnak neked jól?
- A lírai szoprán karakterek mennek legjobban. Az elmúlt években rengeteg érdekes feladat megtalált. Nagyon fiatalon énekelhettem A törpét, ez talán akkor még nagy falat volt, de Zsótér Sándor bízott bennem, és ettől megtáltosodtam. Aztán később Kovalik Balázs mondta azt, hogy számára én vagyok Fiordiligi, és ettől az tudtam lenni akkor is, ha ez a szerep számomra hangilag eléggé a határon van. Jó volt eljátszani ezt a tapasztalatlan és naiv lányt, aki minden butasága ellenére nagy szívvel megáldott, szeretetreméltó és érzéki alak. Minden szerepet hosszú és fáradságos munka kibontani, megemészteni, feldolgozni. Ez a munkafolyamat viszont nagyon élvezetes, ezt szeretem legjobban a szakmámban. Nagyon jól párhuzamba állítható az énekléssel: ott is vannak technikai eszközök, amiket tudni kell jól használni, és nagyon sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy úgy tűnjék, könnyedén jön ki belőlünk a hang. Szinte minden figurában találok valamit, ami rám hasonlít. De egyszer nagyon szívesen játszanék akár valami gonosz vagy intrikus szerepet is.
- És milyen zenét kedvelsz leginkább?
- Imádom Mozartot, szeretem barokkot és a kortárs zenét is. A bel canto annyira nem áll hozzám közel, a késő romantikát viszont imádom. A törpének köszönhetően megszerettem Zemlinskyt, Richard Strauss is nagy kedvencem. Idén Sophie-t énekelhettem volna A rózsalovagban, de ez most elmaradt, mert a kisbabám mellett nem akartam sok feladatot vállalni. Imádom például Händelt is. Olyan jó lenne, ha több barokkot lehetne játszani az Operában!
- Az énekesnőknél általában dilemma, hogy mikor érdemes gyereket vállalni. Nálad ez nem okozott nehézségeket?
- Nem mondom, hogy nem aggódtam emiatt. Soha nem volt annyi felkérésem, mint tavaly. Három premierből maradtam ki, de egyáltalán nem bánom. Hiszek abban, hogy az életben stációk vannak: számomra most jött el az idő, hogy gyerekem legyen. Sorszerűen alakult. A szünet szakmai szempontból is hasznos volt, jól esett egy évre leállni és pihenni. Nagyon fáradt voltam, mielőtt elmentem. A varázsfuvolát pedig azért élvezem annyira, mert éppen annyi feladatot ad, ami kényelmesen belefér. Feltölt, hogy ilyenkor megint magammal tudok foglalkozni. Most ez jelent kikapcsolódást a gyerek mellől. Tavaly óta minden megváltozott, már nem az éneklés van a középpontban. Annak idején premierek vagy fellépések előtt egész nap görcsösen pihenni próbáltam, hogy ellazuljak az előadásra, közben pedig szétvetett az ideg. Most végre nem kell külön koncentrálni a pihenésre, mert nem ez a lényeg. És ez a tudat felszabadít. Így a munka sokkal lazább, örömtelibb, kreatív kikapcsolódást tud jelenteni.
- De mi jelent számodra kikapcsolódást a baba és az éneklés mellett?
- Nincs semmi különleges hobbim. De nagyon sokat olvasok, elsősorban szépirodalmat. Mostanában sok Móriczot és Szabó Magdát olvastam, nemrég volt soron Thomas Mann és Raymond Parasztok című regénye is. Imádom Spiró Györgyöt. Olvasás nélkül nem tudok létezni, szinte falom a könyveket.
- Azt mondtad, szülés előtt fáradt voltál. Miben lehet ezen a pályán leginkább elfáradni?
- Ezen a pályán nem elég a tehetség, a muzikalitás vagy a szakmai tudás. Komoly idegrendszerre van szükség. Az éneklés emocionális történés, a legbelsőbb énünkből fakad, és bizony akkor is énekelni kell, ha nincs kedvünk, ha valami fáj, vagy ha az adott szerep egyáltalán nem passzol aktuális hangulatunkhoz. Régen nagyon sokat küzdöttem a bennem lévő megfelelési vággyal. Ez nehezíti az ellazulást, és ilyenkor nehéz őszintén magamat adni. Ha a rendező, karmester megbízik bennem, ha fontosnak tartják, amit csinálok, és képesnek tartanak az adott feladatra, akkor elkezdek jól működni. De így van a partnerekkel is: ha a partner aznap nincs jó formában, akkor nekem kell eljátszani és megélni az ő érzéseit is, hogy reagálni tudjak rá. Ehhez rengeteg plusz energia kell. Ha viszont a szemembe néz, kíváncsi rám, akkor én is könnyebb helyzetben vagyok. Ilyenkor felszabadulnak az energiák.
- És ezért megéri?
- Igen. Ha a kényszert és a nehézségeket sikerül leküzdeni, hatalmas szabadság-érzést jelent, érzelmileg feldob. Ha minden összejön, akkor előadás után annyira felpörgök, hogy alig tudok lelassulni. Ez az igazi eufória. Ezért érdemes muzsikálni.
