Líra és fanfár

A december 5-i koncertet két közreműködő teszi különlegessé: Ton Koopman holland orgonaművész, karmester, a régizene hiteles megszólaltatója, és Tarkövi Gábor, a Berlini Filharmonikus Zenekar szólótrombitása, a Karajan Akadémia tanára. A koncerten Mozart Esz-dúr szimfóniája, Haydn Esz-dúr trombitaversenye és Beethoven II. szimfóniája hangzik el.

Az 1772-es év igen termékenynek bizonyult a még Salzburgban élő Mozart (1756?1791) pályáján: többek között nyolc szimfóniát írt, és további hangszeres darabok, egyházi művek sorát alkotta meg. Ezek közül való az összetett stílusvilágú Esz-dúr szimfónia (K. 132), melyben az általános olasz, francia és délnémet?osztrák hagyományon túl Johann Christian Bach, Georg Matthias Monn és Joseph Haydn hatása is érezhető.

Haydn Esz-dúr trombitaversenye, a mester utolsó versenyműve: 1796-ban komponálta az akkor újdonságnak számító szelepes trombitára, mára a szerző legnépszerűbb versenyműve lett. Létét egy hangszertörténeti újdonságnak köszönhette: a 18. század végén találta föl Anton Weidinger bécsi udvari trombitás a hangszer billentyűs fajtáját (a modern, szelepes trombita elődjét), amely mindkét irányban lehetővé tette a teljes tizenkétfokú skála használatát, a hagyományos fanfármotívumok alkalmazása kiegészül lírai melódiával. A versenyművet Tarkövi Gábor, a Berlini Filharmonikus Zenekar szólótrombitása szólaltatja meg.

Beethoven II. szimfóniáján még felismerhető Haydn öröksége, de már benne van az átütő erő, későbbi műveinek legjellemzőbb tulajdonsága. Derűt és optimizmust sugárzó zene, ami különös, mert egy időben született a híres Heiligenstadti végrendelettel, amelyben a zeneszerző, tudomásul véve megakadályozhatatlan siketülését, elbúcsúzik a világtól. A bécsi ősbemutatót 1803. április 5-én maga a szerző vezényelte. A december 5-i koncert dirigense Ton Koopman.

Élet és halál a címe a december 13-án a Zeneakadémián tartandó koncertnek, mely hűség és hűtlenség kérdéseivel foglalkozik. A koncert művei közül a mondai időkben játszódó Haydn-nyitány (1800) majdnem egy időben született Beethoven koncertáriájával (1808).

Wagner Trisztán-előjátéka (1859) fiziológiailag és pszichológiailag is pontos ábrázolása az eksztatikus szerelmi mámornak, Izolda zenéje pedig a hősnő szerelmi halálának. Richard Strauss a Halál és megdicsőülés című 1889-ben írt művének ihletője egy súlyos betegségből történő szerencsés felépülése. Az est szólistája Karita Mattila finn operaénekesnő, a nemzetközi operaélet sztárja lesz.