Hogyan és mikor fogalmazódott meg bennetek a Fesztiválakadémia Budapest ötlete?
Kelemen Barnabás: Úgy gondolom, ki kell nyitni az antennákat már a kisiskoláskorban, hogy később, amikor felnőttként a gyerekeink kirepülnek és elkezdenek gondolkozni, mit kezdjenek a szabadidejükkel, érezzék a vágyat a komolyzene iránt. Nagy felelősségünk van, hogy jó koncerteket adjunk. Egyre több olyan emberrel találkozunk, akik 40-50 éves korukban úgy jönnek be egy-egy koncertre, hogy utoljára 20-30 évvel azelőtt jártak hasonlón, és annyira élvezték az újra felfedezett élményt, hogy rájönnek, koncertekre bizony járni kell! A Kaposfestnek is volt fiatal érdeklődő rétege, sokan közülük még csak nem is zenészek voltak! A Fesztiválakadémia Budapest első alkalommal jön létre; az ötlet még 12 évvel ezelőtt született meg a fejemben. A Zeneakadémia nyáron eddig kihasználatlan és üres volt; ennek egyik fő oka a légkondicionáló hiánya volt, már a májusi koncerteken is alig lehetett elviselni a hőséget. A felújításnak köszönhetően ez már megoldottá vált és a csodálatos épület teljesen ideális és hűthető nyári koncerthelyszínné válhat. Sok helyen koncertezünk a világban, sok helyen megfordultunk már, de egy kezemen meg tudom számolni, hány hasonló jelentőségű zenei intézmény van a világon. Nagy megtiszteltetés, hogy a Zeneakadémia mellettünk áll, a vezetőség örömmel adja át nekünk a házat erre a négy napra. A jövő évben pedig már két hétre tervezünk, bízom benne, hogy meghozzuk hozzá a kedvet.
Az esti koncertek mellett nyilvános mesterkurzusokra is készültök.
Kelemen Barnabás: Négy napon keresztül lesznek kurzusok, amelyeket a fesztivál művészei tartanak. A zeneakadémista növendékek számára óriási lehetőség, hogy tanulhatnak tőlük, a közös műhelymunka keretében együtt alkothatnak, ez biztosan életre szóló élmény és inspiráció lesz. Az aktív hallgatók mellett lehet jönni passzív hallgatóként is. Mindenki hozhatja a saját hangszereit. A próbaközi szünetekben pedig a magyar és a külföldi hallgatók is együtt játszhatnak, barátságokat köthetnek.
Hogyan válogatjátok ki a szerencsés hallgatókat?
Kokas Katalin: Olyan sok fiatal tehetség van, hogy nehéz a dolgunk. Mindkettőnknek vannak növendékei a Zeneakadémián, akikről tudjuk, hogy alkalmasak, de mindenkinek be kellett adnia a jelentkezését. Ez nagyon jó lehetőség a fiatal művészeknek. Ilyenkor teljesen mindegy, honnan érkeztél, milyen nyelvet beszélsz, és hogyan gondolkozol, az együttzenélés különleges, összekapcsoló erő. Mi is így ismerkedtünk meg a férjemmel, a zene hozott össze bennünket. 11 éves korunk óta ismerjük egymást, egy padban ültünk a Zeneakadémián, aztán később jött a szerelem is. Nemrég jöttünk meg a Kelemen Kvartettel az impozáns Carnegie Hallból, New Yorkból, nagyon jó élmény volt, de még ez sem hasonlítható össze azzal, amikor a Zeneakadémia színpadán játszhatok.
Fantasztikus belegondolni, hogy a fiatalok előtt áll még az egész élet. Minden tanítványom nagyon lelkes és rengeteget dolgozik. Aki már ide eljut, hat éves kora óta tudatosan erre a pályára készül, folyamatosan előtérbe helyezi a gyakorlást. Ők lesznek a jövő nagy zenészei. Érdekes látni, ahogy elveted a magot, és időközben virággá cseperedik. Ezen a pályán nagyon fontosak a nemzetközi kapcsolatok, magam is mindig éltem annak idején a lehetőségekkel. De hát ezért élünk, hogy együtt zenéljünk, nem? Már egy pár nap alatt rengeteg inspirációt magukba szívhatnak. A tehetség nagyon összetett, ha mondjuk, azt nézzük, kiből lehet szólista, azt mondanám: 10 százalék tehetség, 10 százalék mázli, 80 százalék munka.
Az előadásokon nemcsak a zenészek, bármely érdeklődő részt vehet. Hogyan tervezitek izgalmassá tenni a szemináriumokat a nem szakmabelieknek?
Kelemen Barnabás: Az előadások témáit igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a nem zenész hallgatóság számára is érdekes és ismeretterjesztő legyen. A belépőn túl csupán előzetes regisztráció szükséges, bárki beülhet meghallgatni őket. Régebben, amikor még nem voltak ennyire szigorú tűzvédelmi szabályok, akár több mint ezer ember is elfért egy teremben, még a földön is ültek. Ma már ezt nem tehetjük meg. A székek mérete is megváltozott, az embereknek több térre van szükségük. Szóval, ha azt halljuk, hogy zsúfolásig teltház, az mást jelent már, mint tíz évvel ezelőtt. Az előadók választhatnak, hogy magyar vagy angol nyelven kívánnak felszólalni, tolmácsot biztosítani fogunk, illetve bátran lehet kérdezni is. Az első nap Maxim Rysanov a Britten Lachrymae variációkról, Boris Andrianov a Sosztakovics Csellóversenyről tart majd előadást. A sort Lendvay József Paganini Capricciók és Szalai András Kurtág és a cimbalom című prezentációja követi. Jómagam Bartók Szólószonátájáról fogok mesélni, Fenyő Lászlótól pedig Kodály Szólószonátájáról hallhatunk. Az esti koncertekre Fazekas Gergely zenetörténésszel hangolódunk majd.
Kokas Katalin: A fesztivál nemcsak a zenészeket, de a közönséget is összehozza, a programok reggel tíztől este tízig tartanak majd. A programok közti szünetekben pedig lehet beszélgetni, ismerkedni, a közös érdeklődési kör barátságokat szülhet. Azoknak is javaslom az Fesztiválakadémiát, akik eddig még nem jártak ilyen eseményen, de már vágynak arra, hogy száműzzék ezt a mai világ diktálta őrült hajszát, és közelebb kerüljenek a klasszikus zenéhez.
Milyen részvételre számítotok az első alkalommal?
Kelemen Barnabás: Nem várunk óriási tömegeket, ezt az eseményt nem is lenne érdemes mondjuk egy sportcsarnokba tenni; az a néhány ezer ember viszont, akikre számítunk, elmondhatják magukról, hogy egy család tagjai. Sokan jönnek nyilván a komolyzene törzsközönségéből, de szeretnénk megcélozni az éppen Budapestre látogató, a kultúrára és a magyar értékekre szomjas turistákat is.
Kokas Katalin: Olyan karizmatikus személyiségek lesznek a Fesztiválakadémia vendégei, akiknek a koncertje után nem lehet csak úgy hazamenni!
Olyan művészeket hívtatok meg, akikkel már korábban dolgoztatok együtt. Kiket vártok a legjobban? Kiknek a koncertjeit hallgathatja meg a közönség?
Kelemen Barnabás: Nagyon egyszerűen ki tudom emelni: mindenkit! Ha mindenképp példát kellene mondanom, most az első, aki eszembe jut, Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. Emblematikus személyiség, aki jelen volt pályánk nagy mérföldköveinél. Szeretettel látjuk fiatal barátainkat is, Vilde Frangót, Alina Ibragimovát, Nicolas Altstaedt, José Gallardot és még sokakat. Olyan nevekről van szó, akiknek hallatán már az adott napot ?el is lehetne adni?, azonban itt nem egy-egy személy jut egy napra, hanem egy tucatnyi kiválóság. Ilyen felhozatal még soha nem volt Budapesten. Idén a hegedűn, a jövő évben pedig a zongorán lesz a hangsúly. Már most elvállalta a felkérésünket, a jövőre 94. születésnapját ünneplő Menahem Pressler is, akivel Hamburgban ismerkedtünk össze.
Kokas Katalin: Huszonöt nagyon különböző vendéget várunk. A világ különböző pontjairól látogatnak el hozzánk művészek, többségükkel külföldi koncertjeink alkalmával találkoztunk, de magyar barátaink is szép számmal eljönnek. Nem volt könnyű dolgunk a műsor összeállítása során, sokan valóban önállóan is megtöltenének egy termet. Van olyan produkció, ahol nyolc ember van egyszerre a színpadon, nekik tökéletes harmóniában kell lenniük egymással. Ha közülük egy személy is kilóg a sorból, az tönkretenné az egészet. A lényeg, hogy egy nyelvet beszéljünk. A szakmai szempontok mellett az emberi kapcsolatokat is figyelembe vettük, mindenkit személyesen ismerünk. A közös muzsikálás átjárja minden sejtünket.
Kelemen Barnabás: Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a mellettünk álló stábnak, a marketinges, pr-os kollégáknak és a sajtó munkatársainak is, akik viszik a rendezvény hírét. Külön köszönet jár a Zeneakadémiának, hogy a rendelkezésünkre bocsájtották a helyet, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Operettissima Kft., a Zeneakadémia és a Jeunesses Musicales Hungary támogatásának.
Végh Nóra
Fotó: Csibi Szilvia
