A hangverseny házigazdája Papp Dániel, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hegedűművésze, aki 2002-től tagja a Nemzeti Filharmonikusoknak, és rendszeresen fellép szólistaként és kamarapartnerként Magyarországon, Európa számos városában, valamint Japánban.

Papp-Daniel
Papp Dániel

A program első felében adventi közeli emelkedett hangulatot sugall a barokk zene két legnagyobb mestere, Händel és J. S. Bach egy-egy népszerű zenekari művének átirata, míg a második részben elhangzó Csárdáskirálynő egyveleg, valamint Piazzola Libertangója, már az év végi vidámságot előlegezi meg. Közöttük elhangzik még Mozart és Mendelssohn egy-egy kamaraműve, a D-dúr fuvolanégyes, és a kizárólag vonós hangszerekre komponált Oktett.

Händel Vízizenéjének címe egy háromrészes szvitsorozat összefoglaló neve. A szvitek 1717-ben, egy fényűző királyi ünnepségre íródtak, amelynek helyszíne a londoni Temze folyó volt. A ciklus összesen 47, túlnyomórészt korabeli stilizált tánctételből áll.

J. S. Bach versenyműveinek többsége 1717-1722 között, a zeneszerző kötheni működésének idején keletkezett, amikor számos művet komponált az ottani udvari zenekar hangszeres művészeinek. A d-moll kettősverseny eredetileg két hegedűre íródott, de gyakran hallható hegedű-oboa összeállításban is. Bach később kétzongorás versenyművé dolgozta át.

Mozart D-dúr fuvolanégyese 1777-1778 fordulóján, Mannheimben keletkezett. Bár a mannheimi udvar rendelkezett a korban az egyik legkiválóbb, Európa-szerte elismert zenekarral, a fuvolanégyesek mégsem egy hivatásos művész, hanem egy holland műkedvelő fuvolás, bizonyos De Jean úr számára íródtak, aki nagy tisztelője volt Mozartnak, és akinek hangszeres tudása ? a kvartettek igényességét tekintve ? a hivatásos muzsikusokéval vetekedett.

Mendelssohn Oktettjének hangszer-összeállítása gyakorlatilag két vonósnégyesnek felel meg, a darab azonban inkább szimfonikus fogantatású, amelyre maga a zeneszerző is felhívta az előadók figyelmét egyik utasításában. A négytételes kompozíciót a mindössze 16 esztendős zeneszerző 1825-ben tanára és barátja, a mindössze 30 évet élt Eduard Ritz 23. születésnapjára komponálta. A harmadik tételt Fanny Mendelssohn, a zeneszerző nővére és egyik legfőbb kritikusa ? aki maga is tehetségesen komponált ?, ?igazán sikerültnek? találta. A Scherzo 1829-ben, megváltozott formában, az I. szimfóniába is bekerült. Mendelssohn 1832-ben átdolgozta az Esz-dúr oktettet, amelynek bemutatójára 1836-ban került sor.

Részletes program itt olvasható.

Forrás: NFZ