Honnan jött az ötlet, hogy megírja a Monte Cristo grófját?
Pozsgai Zsolttal, a szövegkönyv írójával régóta dolgozom együtt, több külföldi előadás magyar fordítását készítettük közösen. Ő írta a prózai részeket, én pedig a dalszövegeket. Több mint tíz évvel ezelőtt merült föl először az ötlet, hogy írjunk egy saját darabot, ha majd mindkettőnknek lesz rá ideje. Ekkor adta nekem a Monte Cristo grófjának szövegkönyvét. Természetesen egyikünknek sem volt rá ideje. Nyolc évvel később, amikor már mindig szóba került a darab, ha csak találkoztunk, egy ilyen beszélgetésnél ott volt Fekete Péter (a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója) is, és elhatároztuk, hogy belevágunk. Kitűztük a bemutató napját ? a legjobb múzsa a határidő ? úgyhogy már nem volt visszaút.
Hogy lehet egy hosszú regényt musicallé alakítani?
Tartottam tőle, hogyan lehet egy ilyen hatalmas művet két felvonásba sűríteni. Rengeteg részt ki kellett vágni, ez volt a legnehezebb feladat. Azokra a momentumokra koncentráltunk, amik megvilágítják a szereplők emberi mivoltát, szándékaikat, érzéseiket, és zeneileg is érdekesek. Sok feldolgozás készült ebből a műből, és a nézőknek sokszor hiányérzetük volt. Akikkel viszont én beszéltem, azt mondták, hogy a mi Monte Cristónkból nem hiányzik semmi.
Ön nemcsak a darab rendezője, hanem a címszereplője is. Nem okoz gondot a kettőt összeegyeztetni?
Ez egy teljesen tudathasadásos állapot. Voltam már hasonló helyzetben, amikor Békéscsabán az Aidát rendeztem, és a főszerepet is én játszottam. Nagyon jó előadás volt, sikeres, jól éreztük magunkat, de én akkor megfogadtam, hogy többet nem rendezek és játszom egyszerre. Aztán Igazgató úr felkért a rendezésre, én pedig nem nagyon tiltakoztam. Sok segítségem volt, jó szakemberekkel vettem magam körül. Volt rendezőasszisztensem, a koreográfiát Fejes Kitty készítette, és Fekete Péter is sokat segített, amellett, hogy a díszletet is ő tervezte. Így jóval könnyebb volt.
Hogyan fog hozzá egy darab megírásához?
Ez teljesen változó. Általában a szituációkhoz, az érzésekhez írom meg a zenéket, utána a zenéhez a szöveget. De arra is volt már példa, hogy a szöveg együtt született a dallal. Amikor Miklós Tiborral írtuk a Báthory Erzsébetről szóló musical-operánkat, a szűk határidő miatt hol ő írt szöveget az én dalaimra, hol én zenésítettem meg az ő verseit, mikor melyikünk tartott előrébb.
Ha jól számoltam, öt különböző helyen játszik egyszerre. Mennyire nehéz ezt megszervezni?
Eléggé, de egyeztetéssel megoldható. Sok helyen le vagyok kettőzve. Megpróbálom úgy
beosztani az időmet, hogy mindenhol ott tudjak lenni, és mindenhol meg tudjak felelni. Ez most
egy olyan időszaka az életemnek, amikor sok helyen, sokat játszom, ami miatt a többi munkám, például az írás, háttérbe szorult. Vannak csendesebb időszakaim is, olyankor előtérbe kerül az írás.
Több mint két éve műsoron van az előadás. Mennyit érett, változott eközben?
Ezt az előadást sok helyen játszottuk. Budapesten, Békéscsabán, Dunaújvárosban és itt, Szarvason. Mindig igyekszünk a helyi adottságokhoz alkalmazkodni. A Vízi Színházban a Körös a játéktér része, hajó úszik a vízen, hőlégballon száll fel. Ez máshol nyilvánvalóan nem kivitelezhető. A színház a pillanat művészete, minden
előadás más, mint ahogy mi is mások vagyunk minden
egyes napon. Nagy öröm számomra, hogy már a
nyolcvanadik előadásnál tartunk, hiszen ha jól tudom, egyetlen békéscsabai produkció sem volt még ilyen hosszú életű.
Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?
Rengeteg vágyam, tervem van, de ennek határt szab, hogy egy nap huszonnégy órából áll, egy hét pedig hét napból. Januárig három bemutatóm lesz. Az Operettszínházban a Mozart és az Isten pénze, decembertől pedig Győrött
fogom játszani Jézust a Jézus Krisztus, szupersztárban. Az írást sem hagytam abba, csak felfüggesztettem. Most két darabom van születőben, de erről többet egyelőre nem mondhatok.
Liska Enikő
Fotók: A-Team/Nyári Attila
