Dr. Hóvári János a Vienna ad Zentam Servata elnevezésű történelmi konferencián tartott előadást A zentai csata történelmi jelentősége címmel szeptember 9-én Zentán. A Vienna ad Zentam Servata magyarul azt jelenti: Zentánál megvédett, illetve megváltott Bécs. A kétnapos konferencián a téma magyarországi, osztrák, török és szerbiai szakértői szólaltak fel, köztük dr. Hóvári János történész, turkológus, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója is.
?Az életre-halálra menő ütközetek, a világtörténelmi csaták nem arról szólnak csupán, hogy a hadakat kiváló vagy épp elbotló hadvezérek vezették-e, és a katonák jól felszereltek vagy fáradtak voltak-e; hanem arról is, hogy egyes nagy csaták politikaformálók, jövőt megalapozók voltak, míg mások csak fordulói egy-egy nagy háborúnak. Ami Zentánál 320 évvel ezelőtt történt, annak nemcsak a hadtörténelem lapjain van helye, hanem a közép-európai, a délkelet-európai, sőt az európai külpolitika-történetben, sőt azon túl Közép-Európa 18. századi történetének egészében is? ? mondta el Hóvári János, kiemelve, hogy a zentai csata 1697-ben fontos, sok tekintetben döntő állomás a Habsburg Monarchia megerősödési folyamatában, mivel Bécs hadereje és diplomáciája sikeresen és/vagy szerencsével harcolt az oszmánokkal és a franciákkal vívott kétfrontos háborúban. Nem kétséges tehát, hogy a zentai győztes Savoyai Jenő a Habsburg Birodalmat megmentő és megerősítő tábornokok egyike volt.
A történész azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar történelmi és nemzeti emlékezetben Savoyai Jenőt nem volt egyszerű méltóképpen elhelyezni. Hiszen az, hogy a császárváros keményen felléphetett nemzetünk rendi hagyományai, majd modern alkotmányos törekvései ellen, épp a 17. századi és 18. század eleji győzelmeiből következett. Ebben pedig oroszlánrésze volt Savoyai Jenőnek. A kiegyezés óta heves vita is dúlt az egykori Magyar Királyság minden szögletében, hogy mihez is van közünk a magyar-osztrák közös történelemből. Vajon nevezhető Savoyai Jenő nemzeti hősnek? Bár a budai Várban még máig is ott áll emblematikus szobra, ha ma társadalmi vita kezdődne a témában, biztos lennének, akik más szobrot tennének a helyére.
Hóvári János azt is elmondta: bár mai szemmel nem kérdéses, miért volt fontos népünknek a török uralom alóli felszabadulás, az akkori emberek a háború terhei és a bécsi udvar túlkapásai miatt másképp látták a helyzetet. A történész felvázolta a zentai csatáig vezető külpolitikai helyzetet, és azt is, milyen kálváriát éltek meg ezekben az években a magyarok. Hiszen a mohácsi csatát követően két táborra szakadt a magyar politikai élet. A magyarság egyik része Bécsre (Magyar Királyság), másik része (Erdélyi Fejedelemség) pedig Isztambulra támaszkodva kívánta tovább vinni a magyar államiságot. Ez magával hozta a magyar-magyar szembefeszülést, de a gyakori testvérharcot is. A magyarokkal a Habsurg- és az Oszmán-ház játszott csaknem másfél évszázadig sakkjátékot. Az azonban bizonyos: az oszmán hadak zentai veresége után a szultáni diplomáciának be kellett látnia, hogy Temesköz kivételével Magyarországot elvesztették, és a legjobb megoldás a békekötés lesz. Ez vezetett a karlócai megállapodáshoz, ahol a tárgyalások vezetője Jenő herceg volt. Addigra jól ismerte Magyarországot, és tudta, hogy a Habsburg Birodalom az új helyzetben mennyit erősödött. Savoyai Jenő azonban nem értett teljesen egyet Bécs magyar politikájával, az alávetés elvével és gyakorlatával. A Rákóczi-szabadságharc idején nem harcolt Magyarországon, hanem a nyugati fronton próbált sikereket elérni. Nem kétséges, hogy híve volt a Rákóczival és híveivel való megegyezésnek.
A történész hangsúlyozta: Zenta egy világtörténelmi fordulat városa, és az emlék gondozása fontos és jövőt építő folyamat. Ám Zenta világához hozzátartozik Savoyai Jenő emléke is. ?Úgy gondolom, eljött az ideje, hogy Jenő hercegnek szobra legyen Zentán? ? zárta gondolatait Hóvári János, hozzátéve: megítélése szerint ezzel a konferenciával és az elkövetkező évek szoboravatásaival új emlékezetkultúra vette kezdetét Zentán.
Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmod
