1881. július 11-én született Szegeden. Édesanyja Goldmark Károly tanítványa volt a Zeneakadémián, így otthon állandóan körülvette a zene. A cirkuszban szerezte első művészeti élményét. Középiskolásként tanult hegedülni, de „zenei antitalentumnak” minősítették és eltanácsolták, amit ő egyáltalán nem vett zokon, inkább maga képezte magát a zongora előtt. A Műegyetemen kitüntetéssel szerzett építészmérnöki diplomát – első dalát két vizsga között a feszültség levezetésére írta Integrál Böske címmel, és egy egyetemi rajzórán született a Katóka, szívem szép Katája. Egy olasz tanulmányút után restaurátorként dolgozott, részt vett a budavári Királyi Palota helyreállításában is, miközben rendületlenül komponált. Minden bátorságát összeszedve egy előadás után, a kapuban mutatta be szerzeményeit a Fővárosi Orfeum igazgatójának, aki lámpafénynél átnézte, majd az épületben eljátszatta dalait, és valódi tehetségesnek minősítette a férfit.
A dicsérettől megtáltosodott Zerkovitz ontotta a slágereket, amelyeket a kor legnépszerűbb komikusai és dizőzei énekeltek. 1910-ben a Hulló falevél országos siker lett, a népszerűség mellé az előadó művésznő kezét is elnyerte. 1911-ben mutatták be első operettjét. Hamarosan Európa egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé vált. Szerzeményeit játszották Bécsben, Berlinben és Amerikában; Milánóban személyesen Puccini gratulált neki. A Tanácsköztársaság idején a politikában járatlan Zerkovitz a Vörös Hadsereg számára is írt toborzódalt, emiatt a kommün bukása után egy időre külföldre menekült.
Szíve és a közönség azonban hazahívta, ekkor fogott igazán a slágergyártásba.
Neve a biztos siker zálogának számított, a színészek versengtek azért, hogy felléphessenek darabjaiban.
A színházbolond Zerkovitz több alkalommal volt színigazgató, a Royal Orfeumot és a Városi Színházat vezette. Az Orfeumot a legdivatosabb helyek közé emelte, zenekarokat, zsonglőröket szerződtetett; elhozta Pestre a híres zenebohóc Grockot és a „fekete párducot”, Josephine Bakert, akinek több dalt írt. A békés és boldog családi életet élő slágerkirály 1948. október 23-án halt meg.
Hihetetlenül sikeres pályafutása során megteremtette a magyar kuplét, közel 800 dalt, 36 operettet és két filmzenét komponált. Slágerei önálló életet élnek, ismertebbek, mint ő maga – jó néhányról már nem is tudjuk, hogy az ő szerzeménye, mint a Mi muzsikus lelkek, az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, a Látta-e már Budapestet éjjel, a Lehoznám néked a csillagokat és így tovább.
Ekkora sikernek persze irigyei is akadtak: a háta mögött Lopkovitznak csúfolták, gúnyolták dalainak verkli-monotóniáját, meg-megbicsakló szövegeit. Az ötvenes években a kispolgári csökevények megtestesülésének, giccsnek minősült, a tiltott kategóriába sorolták, csak azok a művei kaptak kegyelmet, amelyeket kínnal-keservvel az osztályharc szolgálatába lehetett állítani. Az idők múlásával megítélése enyhült, ma pedig a színházak egyre-másra újítják fel a kasszasikert ígérő Zerkovitz-operetteket. Tervezőmérnök fia, ifjabb Zerkowitz Béla a legendás farmotoros Ikarus autóbuszok tervezőjeként szerzett ismertséget.
A nyitóképen középen Zerkovitz Béla zeneszerző. MTI Fotó: Reprodukció
