Bécsben született 1853. április 4-én, érdekesség, hogy unokahúga volt a neves hegedűművész, Geyer Stefi. A pesti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett, majd három évig gyógyszerészként dolgozott Kecskeméten. 1872-ben beiratkozott a budapesti Királyi József Műegyetemre, ahol 1878-ban szerzett oklevelet. Már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben, cikke jelent meg a bécsi akadémia közlönyében. Mechwart András, a Ganz és Társa gépgyár vezérigazgatója, aki nagy lehetőségeket látott az elektromosság gyakorlati alkalmazásában, felfigyelt rá, és egy ilyen osztály megszervezésével bízta meg. A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki – többek között Zipernowsky tevékenysége nyomán – a későbbi Ganz Villamossági Művek.
Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. 1878-ban készítette első dinamóját, amellyel először a műhelyt, majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Az 1879-es szegedi árvíz idején az áramfejlesztő készüléke az éjszakai védelmi munkákat tette lehetővé. 1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, húsz gyertya fényességű lámpával. Az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. A világ harmadik elektromosan bevilágított színházában már váltóáramot használtak, jóllehet akkor még az egyenáram hívei voltak többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is.
Zipernowsky 1882-ben Déri Miksával öngerjesztő, váltóáramú generátort szerkesztett, 1889-ben többfázisú áramelosztó rendszerre kaptak szabadalmat.
A villamos energia nagyobb távolságra szállítása sokáig megoldatlan volt. Az első eljárás 1882-ben született, de az indukció jelenségét felhasználó, nyitott vasmagos, primer és szekunder tekercsekkel működő készülék nagyon költséges volt, és gyakran meghibásodott. Zipernowsky a szintén a Ganz-gyárban dolgozó Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával együtt folytatta a kísérleteket, s 1882 márciusában beadták a zárt, pólus nélküli vasmagú trafó szabadalmát, amely a köpeny- és magtranszformátort, továbbá a szigetelt vashuzalból vagy lemezből készült vasmag különböző változatait is magában foglalta. Ekkor használták először a transzformátor szót. A villamos teljesítmény annál kisebb veszteséggel szállítható nagy távolságra, minél nagyobb a feszültség, s a transzformátor általában adott feszültségű villamos teljesítményt más feszültségű villamos teljesítménnyé képes átalakítani. A transzformátoros elosztórendszer nagy előrelépést jelentett a villamosenergia-ellátásban: a párhuzamos kapcsolású készülékek feszültsége nagymértékben függetlenedett a terheléstől, a zárt vasmag alkalmazásával a mágnesező áram elfogadható értékre csökkent, és javult a hatásfok.
A május 2-án megnyílt Magyar Országos Kiállítás teljes világítása már az új elosztási rendszerrel készült, és a berendezés az egész szakmai világ érdeklődését felkeltette. A feltalálók nevének rövidítéséből világszerte ZBD-modell néven ismertté vált első berendezés luzerni szállodák világításához került, a másodikat az Edison-cég rendelte meg egy milánói színházhoz, az új rendszerre épülő első nagy erőművet Róma városa rendelte a Ganztól. A feltalálók a fontosabb ipari országokban szabadalmaztatták a rendszert, amelyet sokan mégis jogtalanul utánoztak, noha ezeket a pereket a Ganz általában megnyerte.
Zipernowsky 1893-ban megvált a Ganz-gyártól, és a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára lett. Professzortársai kezdetben idegenkedtek tőle, de aztán egyhangúlag bízták meg az új tanszék vezetésével. Zipernowskyt az MTA is levelező tagjává választotta. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában negyven találmányának leírását közölte, köztük az egyforgórészes áramátalakítóét, az egyvágányú villamosvasútét. Érdeklődése hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, egy bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetők voltak.
Az erősáramú tanszék élén 1924-ig állt, három évtizedes oktatói pályája során mérnökgenerációkat nevelt. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke, az Elektrotechnika folyóirat alapítója volt.
Életének kilencvenedik évében, 1942. november 29-én halt meg Budapesten. Emlékét a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky-emlékérme őrzi, Pécsen műszaki szakközépiskola viseli a nevét.
Nyitókép: Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernowsky Károly (balról jobbra). Fotó forrása: Wikimedia Commons
