„Zsidó vagyok, és arab a művésznevem” – beszélgetés Süveg Márk Saiiddal

Erre vállalkozunk a PUZZLE című podcastsorozattal, amelyben kirakóst játszunk vendégeinkkel. A különleges, geometriai ábrákból álló puzzle darabkáin egy-egy szó szerepel, hét élet-összetevő. Azt reméljük, a játék végén minden összeáll egy képpé. Péczeli Dóri játszótársa ezúttal Süveg Márk Saiid hiphop-előadó, slammer, a máig ikonikus Akkezdet Phiai zenekar egyik alapítója. Ajánló.

Életrevaló – ez olvasható ezen a puzzle-darabon. Van-e olyan film, ami életre szóló tanulsággal szolgált számodra?

Mindig is nagy filmfogyasztó voltam, de nem mondhatok erre mást, mint ahonnan a művésznevemet is kaptam. A Gyűlölet című film.

Ez egy sokak számára meghatározó filmélmény.

És aktuálisabb, mint valaha, miközben ’95-ös vagy ’96-os a film. Három, Párizs külvárosában élő lakótelepi srác egy napját meséli el, és csodálatos társadalomkritika is egyben.

Milyen értelemben aktuálisabb, mint valaha?

Zavargásokról szól, ennyit talán elmondhatok, és nem lövöm le a poént azok számára, akik még nem látták. A három srác közül az egyik afrikai származású, a másik zsidó, a harmadik arab. Eleve milyen jó set-up az egész. Ők hárman jó barátok, egy lakótelepen élnek. Egy nap a bevándorló közösségen belül a rendőrök lelőnek valakit, és ekkor zavargások kezdődnek. A film a gyűlöletről szól, ami gyűlöletet szül. De ebben kimondatlanul ott van az ellenpólus is, hogy a szeretet meg szeretetet szül. Választás kérdése, hogy adott helyzetben te melyik utat választod. A gyűlölet környezetében nagyon könnyű a gyűlöletet választani, és az a truváj, ha képes vagy a szeretet mellett dönteni akkor, amikor elméletileg gyűlölnöd kellene.

Említetted, hogy a művésznevedet a film egyik hősétől kölcsönözted. Melyikük Saiid?

Az arab fiú. Én pedig zsidó vagyok, és ez így nagyon szép. Amikor Izraelben voltunk rokonoknál esküvőn, és megkérdezték, hogy zenészként mi a művésznevem, a válasz hallatán mindenki lefagyott. Hogy lehet zsidóként arab művésznevem? Azt feleltem erre, hogy pontosan azért, mert ilyen fejjel kérdezitek. Volt egy kis hatásszünet, majd mindenki evett tovább. Már nagyon rég volt, tizenvalahány éve, de a mai napig tisztán emlékszem rá, milyen arcot vágtak.

Mennyire erős benned a zsidó identitás? Megnyilvánul-e valamilyen formában a hétköznapjaidban?

Nem kaptunk ilyen neveltetést a bátyámmal. Tudunk az ünnepekről, de soha nem tartottuk. Számomra ez inkább egyfajta állapot vagy egy időszakos hozzáállás, de nem szerves része az identitásomnak. Még azt se mondanám, hogy magyar zsidó vagyok vagy zsidó magyar. Ez engem egyáltalán nem érdekel. Egyik sem lett belém nevelve, sem kinevelve belőlem, és ezért nem is neutrális. Legtöbbször akkor kerül elő, amikor helyzet van, és valaki beszól emiatt, mert ilyen előfordul. Ez amúgy egy érdekes helyzet, mert bár az identitásomnak nem szerves része, mégis szembesülök az előítéletekkel, prekoncepciókkal.

Érdekes, hogy azt mondod, nem szerves része az identitásodnak, miközben tíz éve a II. Országos Slam Poetry Bajnokságot épp egy olyan szöveggel nyerted meg, amiben azt mutatod meg rendkívül érzékletesen, hogyan viszik el vagonokban a zsidókat.

Egész karrierem során ez az egyetlen megnyilvánulásom ebben a témában.

Ezt miért érezted akkor fontosnak? Emlékszel erre?

Persze, tisztán megvan. Eredetileg nem azt a szöveget akartam előadni. Volt egy trükkös, okos, vicces slam, amit a verseny előtti éjszakán kidobtam a kukába. Ilyet soha nem csináltam korábban. Azt mondtam akkor magamban, hogy mivel címvédő vagyok (az I. Országos Slam Poetry Bajnokságot is Saiid nyerte – a szerk.), ezért figyelnek rám. Nem az a lényeg, hogy megnyerjem a versenyt, hanem hogy figyelmet kapok, ezért mondanom kell valamit. Át kell adnom valamit. Hajnali kettőkor írtam egy másik szöveget. Sápadtan ültem a számítógép előtt, amikor kijött Franci. Akkoriban Farkas Franciska színésznővel éltem együtt.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Kidobtam az előző szöveget a kukába, írtam egy másikat.

- Mondd el!

- Nem tudom. Ezt csak egyszer tudom előadni, élesben. Segíts, hogyan mondjam el!

Franci gondolkodott, és anélkül, hogy tudta volna, mi a slam témája, azt javasolta, hogy adjam elő úgy, mintha egy vonatra szállna fel velem a közönség. Akkor összeállt az egész. És valóban nem próbáltam el előtte. Egyetlenegyszer adtam elő a versenyen. Utána majdnem összeestem. A videón is látszik, hogy falfehér vagyok. Nem is emlékszem arra, hogy előadom… Álomszerű volt az egész.

Mit keresett Saiid egy thaiföldi kolostorban? Miben változtatta meg az apává válás, és vajon milyen dalokat énekel kislányának az esti mese után? A teljes Puzzle-beszélgetésből ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

Borítóterv: Czakó Gergely