Zsigmond Dezső az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozat élén

A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata titkos szavazással Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendezőt, az MMA rendes tagját 2023. november 21-től kezdődő, 2026. március 31-ig szóló időszakra tagozatvezetőnek választotta. Elődje 2016 és 2023 között Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, az MMA elnökségi tagja volt.

Zsigmond Dezső 1956. március 21-én született Gyöngyösön. 1981-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakán, később a MÚOSz Újságíró Iskolájában szerzett diplomát. Filmes pályáját a Balázs Béla Stúdióban kezdte, majd folyamatosan készített dokumentum- és játékfilmeket a Társulás Filmstúdióban, a Budapest Filmstúdióban, valamint a Magyar Televízióban és a Duna Televízióban. Négy évtized alatt közel kétszáz dokumentumfilmet, kilenc játékfilmet, illetve filmsorozatot rendezett. Néhány filmjét a határon túli televíziók, a lengyel közszolgálati tévé és a német-francia ARTE is bemutatta. Hazai és nemzetközi filmfesztiválokon több mint negyven díjat kapott. A Balázs Béla-díjon kívül (2006) megkapta a Kölcsey-emlékplakettet (2018), a Regionális Prima díjat (2011) és a Magyar Művészetért díjat is (2005).

Erdélyi Jánossal együtt közel tíz éven át szerkesztette a Hír TV dokumentumfilmes rovatát, a Vetítőt. 2012 óta a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának posztgraduális képzésén dokumentum- és játékfilmalkotói kurzusokat vezetett. 2006-tól Sára Sándor és Jankovics Marcell meghívására a Magyar Művészeti Akadémia, 2014-től pedig a Magyar Filmakadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának rendes tagja.

Dokumentum- és játékfilmjeiben elsősorban a vidéki Magyarország és a határon túli magyarság sorsával foglalkozik. Számos dokumentumfilmet forgatott Erdélyben, a Gyimesekben, illetve Kelet-Magyarország szatmári részén.

Hősei többnyire szegény sorsú, de különös figurák: kisvárosi indiánok, tanyasi futóbolondok, bunkeremberek, sortüzek és megtorlások áldozatai, kacsaól alá rejtőzött ’56-os hősök és házaikba zárt kisemberek, benzincsempész kocsmároslány, gyimesi vadlány, csigavárban élő vénlány, aranykalyibában lakó pásztorfiú, Józsi nővér a sárga biciklivel, kárpátaljai testvérek, akik mélyszegénységben vergődve élik az életüket. Filmjeiben olyan kézenfekvő a dokumentum és a fikció keverése, amennyire magától értetődő a mágikus realizmusban a valóság és a misztikum határainak elmosódása. Határozatlan műfajú szituációs dokumentumfilmjeivel a játékfilm határaihoz merészkedik, játékfilmjei pedig bővelkednek dokumentarista elemekben. Legutóbbi nagyjátékfilmje a kárpátaljai málenkij robotot megidéző A sátán fattya, legutóbbi dokumentumfilmje pedig a magyar–lengyel kooprodukcióban készült, Eszterházy János felvidéki politikus életét és mártíromságát megidéző sorozat, valamint az utolsó magyar igástehenesről szóló alkotás volt.

Nyitókép: a Kölcsey-emlékplakettel kitüntetett Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepi ökumenikus istentiszteleten a szatmárcsekei református templomban 2019. január 20-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI