A zsinórmérték még a fülnek is jólesően hangzik, olyan dallamos. Ezt a kifejezést akkor ajánlatos használni, ha valaminek az irányát szabjuk meg, akár konkrét, akár átvitt értelemben. A kifeszített zsinór mentén például palántát ültetnek, kerítésdeszkákat szúrnak a földbe, de előfordulhat a kifejezés akkor is, amikor egy deklarált magatartásmintához igazodik valaki. A zsinórmérték igazodási támaszt nyújt, ám ez nem mondható el a zsinórértékről. (Pedig ezt olvastam egy - ráadásul kulturális témájú - cikkben leírva!) Mert mennyi is a zsinór értéke? Kizárólag a méterenkénti ára.
A szolgalmi útból meg elágazott a szorgalmi út, ami leginkább a hangyával áll szoros összefüggésben, a szó eredetével kevésbé. A szolgalmi út kifejezésnek nehezen képzelhető el átvitt jelentése, de a belőle kihallott szorgalminak sincs túl sok értelme. (Ezt egy irodalmi vonatkozású cikkben leltem.) Szolgalmi útja lehet például a MÁV-nak, földbirtoknak, és még sok minden másnak, azt jelenti, hogy bár az adott út magántulajdon, mások is jogosultak használni. De hogy értendő a szorgalmi út? Úgy, mint a szorgalmi házi feladat?
Bőséggel hullanak ki a hétköznapi, beszélt nyelvből az akár még néhány éve is magától értetődően használt kifejezések, ez a nyelv élő mivoltából következő, természetes folyamat, hiszen közben folyamatosan jönnek helyettük újak. Nádasdy Ádám egyszer arra a kérdésre válaszolva, hogy gazdagodik, vagy szegényedik-e a nyelvünk, azt válaszolta, hogy szerinte a nyelv egy olyan szalámi, aminek az egyik vége folyamatosan rövidül, míg a másik folyamatosan növekszik.
Vélhetően nem a fenti öszvérekre, de nem is arra a fiatalemberre gondolt, aki Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versét "Tartózkodási kérelem" -ként említette, mivel az ő számára csak ennek volt értelme.
