Zsótér Sándor a Budaörsi Latinovits Színház felkérését megelőzően már háromszor állította színpadra az 1941-ben született Kurázsi mama és gyermekeit: 2004-ben a Kecskeméti Katona József Színházban, 2006-ban K. mama címmel az Ódry Színpadon és legutóbb 2012-ben a Radnótiban. Ezúttal a Kurázsi és gyerekei cím áll a színlapon, a főszerepben pedig Spolarics Andreát láthatja majd a közönség a többiek, Böröndi Bence, Fröhlich Kristóf, Páder Petra, Nagy Katica, Sas Zoltán és Juhász Vince mellett.
Mint Zsótér Sándor az olvasópróbán elmondta, komoly szorongás lett rajta úrrá, miután kitört az orosz–ukrán háború, mert úgy érezte, hogy számonkérik majd rajta, ha az előadásban nem reflektál az eseményekre, ahogyan korábbi Kurázsi-feldolgozásaival reflektált a délszláv háborúra.
„Amikor Ádám (Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója – a szerk.) felvetette, hogy rendezzem meg a Kurázsit Budaörsön, ez a világégés még nem történt meg. Aztán megtörtént és történik most is, rajtam pedig egy tébolyító rettegés lett úrrá, hogy erre reflektálnom kell. És miután ez tőlem ilyen értelemben távol áll, egyre jobban szorongtam, hogy a magyar influenszerek, kritikusok és még ki tudja, kicsodák azt kérik majd számon rajtunk, hogy mi oldjuk meg a háborút.
Nem fogjuk megoldani, mert nem ez a dolgunk.
Valamilyen módon biztos kikerülhetetlen lesz, hogy foglalkozzunk vele, de ez a darab sokkal absztraktabb ennél. Nem a szerb háborúról szól, nem is az afganisztániról. Nem az irániról, nem a csecsenről és nem az orosz–ukránról, Brecht valamilyen módon mégis megmutatja, miért tör ki egy háború. És azt is, hogy ehhez a kisembereknek nagyon-nagyon kicsi közük van. Szinte semmi. Mármint olyan kisembereknek, mint te vagy én” – mondta.
„A Kurázsi és gyerekei a harmincéves háborúban zajlik, amely 1618-tól 1648-ig tartott, feltehetően ezért nevezik harmincévesnek, bár vannak, akik úgy vélik, hogy korábban kezdődött, és még mindig nem ért véget.
Kurázsi mama szép és hasznos mesterséget űz: markotányosnő. Vesz és elad: vagyis a háború logisztikájának egyik kulcsfigurája, bár kívül áll a katonai hierarchián. Vesz és elad – és ahogy az a háborúkban elkerülhetetlen, egy idő után nemcsak mit, de kit is. Kurázsi mama élő árukészlete viszonylag szűkös, így kénytelen – természetesen nem egészen önszántából, épp csak elkerülhetetlenül – túladni a saját gyerekein: meghalnak mind a hárman, a két fiú, a bátor, de hebehurgya meg a mamlasz, de megfontolt, és végül a lány, a néma is, a három különböző apa három különböző zabigyereke.
Egyedül Kurázsi mama marad életben, vonszolhatja tovább az ekhós szekerét:
a markotányosnők többnyire megússzák – ha az elbukottan, elmagányosodottan, egy végtelen háború kellős közepén való életben maradást megúszásnak nevezhetjük. És miért ne nevezhetnénk annak.
Vagyis egy olyan kérdést feszeget Brecht színműve, amiről nem is olyan régen még azt gondoltuk, nem nekünk, nem a mi világrészünknek, nem a mi generációinknak kell feltennie, urambocsá’ megválaszolnia: hogy lehet-e jól kijönni a háborúból” – áll az ajánlóban.
Fotó: Borovi Dániel
