A nők imádják a romantikus vígjátékokat, a férfiak pedig hangosan nevetnek a fekete komédiákon ? valljuk be, hallottuk már ezt a megállapítást és mi magunk is mondtuk azt egyszer-kétszer, hogy ?hm, ez olyan csajos/pasis? film. Szóval igenis él az a sztereotíp elgondolás, hogy a nők és a férfiak különböző filmeket találnak kedvükre valónak. Ez a megállapítás pedig számos pszichológiai kutatást ösztönzött már. Egy amerikai kutatás eredménye azt mutatja, hogy a női főiskolai hallgatók a romantikus filmműfajokat ? köztük a romantikus komédiákat ? részesítik előnyben, míg a férfiak inkább ?sötétebb? vígjátékokat választanak. Ennek oka pedig a kultúra mellett a filmmarketing világában keresendő ? hiszen még egy kisgyerek is meg tudja állapítani, hogy egy filmcím a fiúkat vagy a lányokat szólítja-e meg. Ugyanakkor egyes kutatások azt is bizonyították, hogy a férfiak és a nők agya másként dolgozza fel a humort, például különböző mozdulatokat is tesznek, miközben ?feldolgoznak? egy humoros helyzetet, ám más kutatások azt mondják: nem létezik olyan, hogy ?férfi? és ?női? agy.
No, de mi a helyzet a szakmabéliekkel? Másfajta humorérzékkel bírnak a női és a férfi kritikusok? És ez hatással van a ?filmes ízlésükre?? A bbc.com Culture rovata 2017 augusztusában világszerte 253 kritikust ? 118 nőt és 135 férfit ? keresett fel, hogy részvételükkel összeállítsanak egy tízes listát, melyen minden idők legjobb vígjátékai szerepelnek. A szavazás adatai pedig tökéletesen alkalmasak a kérdés megválaszolására: különböző filmeket találnak humorosnak a nők és a férfiak? A résztvevő kritikusoknak 100 filmet kellett rangsorolniuk aszerint, hogy melyiket találják a leginkább, illetve a legkevésbé humorosnak. Vajon a férfiak és a nők más kedvenceket választottak?
Íme az öt legnépszerűbb/legjobb vígjáték
A női kritikusok szerint:
- Van, aki forrón szereti (Billy Wilder, 1959)
- Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (Stanley Kubrick, 1964)
- Annie Hall (Woody Allen, 1977)
- Brian élete (Terry Jones, 1979)
- Kacsaleves (Leo McCarey, 1933)
A férfi kritikusok szerint:
- Van, aki forrón szereti (Billy Wilder, 1959)
- Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (Stanley Kubrick, 1964)
- Idétlen időkig (Harold Ramis, 1993)
- Annie Hall (Woody Allen, 1977)
- Playtime (Jacques Tati, 1967)
Mint láthatjuk, a két lista nagyon hasonló és a győztes a nőknél, illetve a férfiaknál is ugyanaz. Ahogy a bbc.com újságírója, Miriam Quick írja: ?statisztikailag nincs jelentős különbség a listák között, ami azt jelenti, hogy a férfi és a női kritikusok hasonló szempontok szerint rangsorolják a filmeket. A férfi és a női résztvevők pontszámai átlagosan 2 százalékkal különböznek, tehát bárhogyan is szeleteljük a statisztikai süteményt, nincs különbség a nemek között.? Azok tehát, akik ösztönösen elutasítják a nemek szerinti megkülönböztetést, megnyugodhatnak: az, hogy milyen nemű az illető, aligha játszik szerepet abban, mely filmeket élvezi jobban. Vagyis a ?pasis/csajos film? meghatározás az esetek többségében felesleges és irreleváns.
De van itt még valami, ami kimondottan érdekes: vannak olyan filmek ? a 100-ból összesen 14 ?, amelyek népszerűségéről bizony a szavazó neme döntött. A bbc.com közvélemény-kutatásának adatai azt mutatják, hogy 9 film népszerűbb a férfiak, 5 pedig a nők körében.
Népszerűbb vígjátékok
A női kritikusoknál:
- Spinédzserek (Amy Heckerling, 1995)
- Harry és Sally (Rob Reiner, 1989)
- Hétköznapi vámpírok (Jemaine Clement és Taika Waititi, 2014)
- A diktátor (Charlie Chaplin, 1940)
- Bajos csajok (Mark Waters, 2004)
A férfi kritikusoknál:
- Dilidoki (Jerry Lewis, 1963)
- Playtime (Jacques Tati, 1967)
- Party zóna (John Landis, 1978)
- Idétlen időkig (Harold Ramis, 1993)
- Ifjabb Sherlock detektív (Buster Keaton, 1924)
- Stan és Pan Chicagóban (William A. Seiter, 1933)
- Gyalog galopp (Terry Gilliam és Terry Jones, 1975)
- Arizonai ördögfióka (Joel és Ethan Coen, 1987)
- A generális (Clyde Bruckman és Buster Keaton, 1926)
E filmek közül néhányra egész nyugodtan használhatjuk a ?csajos/pasis? jelzőt: a Bajos csajok és a Spinédzserek olyan szituációkat mutatnak be, amelyek a férfiak számára kifejezetten érdektelenek lehetnek, más filmek ? például a Dilidoki vagy a Stan és Pan Chicagóban ? pedig a történetük miatt nem olyan izgalmasak a nők számára. A Hétköznapi vámpíroknál azonban ?megáll a tudomány?? Ugyanis annak ellenére, hogy ez egy groteszk humorral átitatott vámpírfilm, a nőknél sokkal népszerűbb volt, mint a férfiaknál. Ez is azt jelzi: általában nem a nemünk határozza meg, mely filmeket ? jelen esetben vígjátékokat ? szeretjük jobban. Ahogy Miriam Quick írja: ?német kutatók a közelmúltban megállapították: bár van eltérés aközött, mely filmműfajokat kedvelik a férfiak és a nők ? a férfiak jobban szeretik az akció- és a horrorfilmeket, a nők pedig a romantikus drámákat ?, az emberek nagymértékben túlbecsülik a nemi meghatározottság fontosságát.? Vagyis van igazság a sztereotípiákban, de a különbségek sokkal kisebbek, mint gondolnánk.
Miért a kedvenc filmünk a kedvencünk? ? avagy így vizsgálhatjuk filmnézési szokásainkat
Nos, nemcsak a nők és a férfiak különbözőek: senki sem egyforma. Éppen ezért abban is eltérünk egymástól, milyen filmeket szeretünk. Vannak, akik a romantikus komédiákat részesítik előnyben, vannak, akik a ?kaszabolós? horrorokat és vannak, akik az akciófilmeket, de ezt egyáltalán nem az határozza meg, hogy az illető milyen nemű. Filmnézési szokásainkat számos tényező befolyásolja: ahhoz, hogy meghatározzuk saját ízlésünket, a filmelmélet különböző ágait hívhatjuk segítségül.
Például a kognitív filmelméletet, mely elsősorban azt vizsgálja, miként működik az emberi elme, amikor a néző filmet néz. E kérdésre a kognitív filmelmélet nem pszichológiai, hanem természettudományos válaszokat keres. Fontos alakja volt James J. Gibson, aki azt mondta: az észlelés olyan folyamat, melyet meghatároznak a korábbi tapasztalatok. Másik fontos megállapítása ? amit a tárgy affordanciájának nevez ?, hogy amikor megpillantunk egy tárgyat, nemcsak azt tudjuk, mi az, hanem azt is, mire használható. Az ilyen, észlelést vizsgáló kutatások segítségével megválaszolható a filmelmélet fontos kérdése is: hogyan befolyásolják filmnézési szokásainkat a korábban látott filmek? Vegyünk egy egyszerű példát: ha megnézünk egy filmet, akkor nemcsak egy történetet ismerünk meg, hanem azt a műfajt is, amelybe az adott alkotás sorolható, ily módon pedig el tudjuk dönteni, hogy az tetszik-e nekünk vagy sem. Legközelebb tehát ez is befolyásolja azt a döntésünket, milyen filmet választunk.
Míg a kognitív filmelmélet természettudományos szempontokat figyelembe véve vizsgálja a befogadót, addig a filmelmélet egy másik ága, a pszichoanalitikus filmelmélet inkább a pszichét veszi górcső alá. A pszichoanalitikus kutatások a filmet ? az álmokhoz hasonlóan ? az alkotó tudatalattijának kivetüléseként elemzik és személyiségére, átélt traumáira vonatkozó következtetéseket vonnak le belőle. Hasonló módon vizsgálják az adott film szereplőit és azok egymás közti viszonyait is, ám ami számunkra igazán érdekes, az a film nézőjének és a filmi befogadás folyamatának vizsgálata. A pszichoanalitikus filmelmélet azt mondja ki: az, hogy milyen filmeket választunk és azok mennyire nyerik el a tetszésünket, nagyban függ a korunktól, a nemünktől, a társadalmi státuszunktól, de még attól is, hogyan szocializálódtunk, illetve, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk.
Mindezek fényében azt mondhatjuk tehát: előfordulhat, hogy más filmeket szeret a nő és a férfi, ugyanakkor nemcsak a nemünk határozza meg, mit szeretünk. Egy törékeny nő is lehet horror-rajongó, és bizony találunk olyan macsót is, aki ki nem állhatja az akciófilmeket. Azt ugyanis, hogy milyen filmeket ? és ez vonatkozik a könyvekre, a zenére és sok-sok egyébre is ? szeret egy ember, csakis úgy tudjuk meghatározni, ha igazán megismerjük. Gondoljunk csak bele, melyik a kedvenc filmünk és próbáljunk választ adni arra a kérdésre is, miért éppen az. Talán a színész miatt, aki játszik benne? Vagy a története miatt? Esetleg a képi világa kápráztat el minket? Egy biztos: ahhoz, hogy rájöjjünk, miért a kedvenc filmünk a kedvencünk, jól magunkba kell néznünk.
Tóth Eszter
Forrás: http://www.bbc.com/culture/story/20170817-do-men-and-women-find-different-films-funny
Film- és médiafogalmak kisszótára
