A múzsa, aki leszámolt a male gaze-zel
A Pompidou Központ Susan Valadonról szóló kiállítással nyitja az évet, amelyben a francia művész közel kétszáz alkotása lesz látható. Az 1865-ben született alkotó a cirkuszi világban kezdte a pályafutását, majd egy sérülés miatt váltania kellett, így lett olyan ismert művészek modellje, mint Auguste Renoir, Théophile Alexandre Steinlen, Henri de Toulouse-Lautrec, Jean-Jacques Henner. Múzsaként aztán megtanult rajzolni és festeni, a művészbarátai ösztönözték, hogy alkosson, ő meg felbuzdulva egy idő után maga mögött hagyta a kubizmust és az absztrakt művészetet, hogy megtalálja a saját hangját. A szabadság és a szabad alkotói hang mellett kiállva az emberi test lett a témája: aktjai izgalmát adja, hogy azok távol állnak az erotikától vagy a voyeurizmustól, annak ezernyi részlete és árnyalata az, ami Valadont izgatta. A több témára bontott kiállítás rávilágít a festő fontosságára és a modern művészet világában betöltött szerepére. A párizsi élete, az emberekről alkotott nézete, kapcsolatai és hatásai, valamint öröksége mind terítékre kerülnek. A kiállítást Suzanne Valadon pályatársainak munkái is kiegészítik, mint például Juliette Roche, Hélène Delasalle és Emilie Charmy.
Susan Valadon: A World of Her Own, Centre Pompidou, 2025. január 15. – május 26.
A természet lelke Caspar David Friedrich lencséjén keresztül
2024 Caspar David Friedrich éve volt, születésének 250. évfordulója alkalmából számos kiállítás nyílt a műveiből, tavaly szinte minden alkotását láthattuk valahol Németországban, így tűnhet úgy, hogy a MET kissé lassan reagált, viszont a tengerentúlon mégis ez lesz Friedrich első nagy kiállítása, amelyen 30 gyűjtemény 75 alkotása lesz látható. Friedrich a romantika egyik legfontosabb alkotója, a részletgazdagon ábrázolt, mélyen szimbolikus tájképek mestere volt, aki a természeti világ ábrázolásán keresztül jelenítette meg kora humanista és nacionalista eszméit. A Rückenfigur úttörőjeként ismerjük, e bravúrnak köszönhetően szinte képtelenség nem bevonódni az univerzumaiba. A kiállítás során megismerjük a művészeti gyakorlatát az ismert olajfestményeken, a rajzokon és a vázlatain keresztül, miközben a tárlat a festő körüli kontextust is megrajzolja.
Caspar David Friedrich: The Soul of Nature, Metropolitan Museum of Art, New York City, 2025. február 8. – május 11.
Kandinszkij univerzuma is feltárul idén
A kiállítás teljes címe – Geometriai absztrakció a 20. században – jobban érzékelteti, hogy a kurátorok igen nagy ambíciókkal vágnak bele ebbe a tárlatba, hat évtized európai és amerikai tendenciáit szeretnék 70 művész munkáin keresztül bemutatni, ami szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, viszont az biztos, hogy ezen a tárlaton Piet Mondrian, Barbara Riley vagy Frank Stella műveit is megcsodálhatjuk. A kiindulópont pedig Kandinszkij, pontosabban az 1926-os Point and Line to Plane című elméleti esszéje, amelyben egy új művészeti nyelvet próbált megalapozni, amely hatékonyabban fejezi ki az általa korábban expresszionistaként feltárt spirituális és metafizikai gondolatokat. A kiállítás a 20. század tudományos és technológiai vívmányait is feltárja, így helyezi kontextusba azt a művészeti irányzatot, ami az idő és a tér és magának a valóságnak a korábbi elképzeléseit teljesen megkérdőjelezi. A cím unalmasnak tűnhet, viszont ha ránézünk a névsorra, akkor ez a kiállítás is biztosan vad menet lesz idén.
Kandinsky’s Universe: Geometric Abstraction in the 20th Century, Barberini Múzeum, Potsdam, 2025. február 15. – május 18.
Anselm Kiefer találkozása Van Gogh-gal
Anselm Kiefer tizenhét éves volt, amikor felvállaltan Van Gogh nyomdokaiba lépett, karrierje során pedig mindig úgy nyilatkozott, hogy teljesen lenyűgözte a posztimpresszionista festő munkássága. És bár gondolhatjuk, hogy Van Gogh némiképp túlexponált művész, hiszen a világban mindig van valahol egy neki szentelt kiállítás, most azonban egészen új megvilágításban láthatjuk őt is, hiszen a londoni Royal Academy júniusban páros kiállítást szentel a két alkotónak. De nem muszáj eddig várni, hiszen a brit intézmény és a holland Van Gogh Múzeum közötti együttműködésnek hála a két művész munkáit már márciusban egymás mellett láthatjuk az amszterdami múzeumban, így már tavasszal kiderülhet, hogyan látta a monumentális festészet és a politizált művészet egyik nagy kortárs képviselője a klasszikus mestert. Ez idő alatt pedig az amszterdami Stedelijk Múzeum Kieferről szóló kiállítással készül, ahová az alkotó új munkákkal is érkezik.
Anselm Kiefer – Sag mir wo die Blumen sind, Van Gogh Múzeum és Stedelijk Múzeum, Amszterdam, Hollandia, 2025. március 7. – június 9.
Kiefer/Van Gogh, Royal Academy of Arts, London, 2025. június 28–október 26.
Emily Kam Kngwarray első európai utazása
A londoni Tate Modern rendezi Emily Kam Kngwarray első európai bemutatkozását, akit a világ Ausztrália egyik legjelentősebb őslakos művészeként ünnepel. Az alkotó kompozíciói mélyen a hagyományos rituálékban gyökereznek, a földhöz és annak természeti erőihez kapcsolódnak, Kngwarray munkái a kollektív tudattalanba vezetnek, feltárják a különböző élőlények közötti mély összefüggéseket és kapcsolódásokat. Ebből a spirituális és ökológiai elkötelezettségből indulva a művész vásznai hazája energiáit bonyolult pontmintázatokká és merész lineáris struktúrákká fordítják, természetes rezgések folyamatos áramlását idézve elő. A Tate Modernben a művész hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készített monumentális vásznai is szerepelnek majd, amelyek közül sok most látható először Ausztrálián kívüli kiállításon.
Emily Kam Kngwarray, Tate Modern, London, 2025. július 10. – 2026. január 11.
Gótikus modernség: a sötétségtől a fényig
Igazán érdekfeszítő kiállítás, amely egymás mellé helyezi a fin de siècle szimbolizmusát, valamint a középkori és az északi reneszánsz alkotásokat. A tárlat 2025. január 26-ig látható Helsinkiben, ezt követően utazik a norvég Nemzeti Múzeumba, onnan megy az Albertinába. Munch és Holbein, Kollwitz és Cranach: nem azok a művészek ők, akiket általában egymás mellett szoktunk látni. A festészet, a grafika, a rajz és a szobrászat keveredik ebben az anyagban, ami tematikus felépítést követ, mindegyik egység megfelelő szorongásos címeket kapott, mint például a Szerelemtől a szenvedésig és a Találkozások a halállal. Hatvan művész 250 alkotásával fogunk találkozni, kevésbé ismert nevek is szerepelnek a listában. Ha pedig attól aggódnánk, hogy túlságosan nyomasztó ez a kiállítás, ne aggódjunk, hiszen a tárlat a 19. század végi Arts & Crafts mozgalmat is bemutatja, amelynek színessége feloldoz minket a búskomorság alól.
Gothic Modern: From Darkness to Light, Albertina, Bécs, 2025. szeptember 19. – 2026. január 11.
Angyalok, mindenütt angyalok
Firenze, folytatva a kortárs sztárok és a klasszikus mesterek váltakozásának hagyományát, idén egy fontos mérföldkőnek számító kiállítást is rendez, mégpedig a quattrocento egyik kulcsfigurájának, Fra Angelicónak, ami azért is nagy szám, mert hetven év óta ez az első olyan nagyszabású kiállítás Firenzében, amely a művész munkáiból válogat. Az életmű két ikonikus helyszínen bomlik ki, a Palazzo Strozziban és a Museo di San Marcóban: a tárlat életre szóló élményt kínál, frissen restaurált remekművek kerülnek a falakra, valamint olyanok, amelyek két évszázada nem szerepeltek egy térben, hiszen otthonuk a párizsi Louvre, a berlini Gemäldegalerie, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a washingtoni National Art Gallery, a bécsi Kunsthistorisches Museumban vagy épp a the Philadelphia Museum of Art. A tárlaton Fra Angelico úttörő művészi nyelvét érhetjük tetten, azt, ahogyan elszakadt a gótikus művészet merevségétől, ahogy beemelte a kompozícióba a perspektívát és a természetes fényt, amelyek a háromdimenziósság érzetét hozták magukkal. Fra Angelico szent naturalizmusa a bibliai narratívákat egy humanizált világba helyezi elegáns átmenetet képezve a mennyei és a földi lét között.
Angelico, Palazzo Strozzi és Museo di San Marco, Firenze, 2025. szeptember 26. – 2026. január 25.
Yayoi Kusama retrospektív Európában
Yayoi Kusama Infinity Mirror Rooms művével robbant be a köztudatba, ennek az alkotásnak a népszerűsége azonban gyakran homályba vonja a tényt, hogy a művész rengeteg izgalmas és művészettörténetileg jelentősebb művet készített a karrierje elején. A japán származású alkotó a hatvanas években New Yorkban élt, ekkor hozta létre a mű-földimogyoróval díszített szobrait, a légipostai bélyegekből álló festményeit, valamint adta elő azokat a performanszait, amelyekben kizárólag a meztelen testét használta, ami viszonylag új gesztus volt abban az időben. Európában most egy utazó tárlaton ismerhetjük meg Kusama művészetének teljes spektrumát, először a svájci Fondation Beyelerben, mielőtt a németországi Ludwig Múzeumba (2026. március 14.), majd a holland Stedelijk Múzeumba (2026. szeptember 11.) utazna az anyag, ami végre megvilágítja, hogy Kusama bőven több, mint egy Instagram-jelenség.
Yayoi Kusama, Fondation Beyeler, Bázel, 2025. október 12. – 2026. január 25.
A riválisok most egy térbe kerülnek
Születésük 250. évfordulója alkalmából Nagy-Britannia két legnagyobb festője, J. M. W. Turner és John Constable közös kiállításon mutatkozik be, ami azért is érdekes, mert bár egy évben születtek, mégis hatalmas riválisok voltak, viszont mindketten a tájművészet nyelvét beszélték, hogy megmutassák az őket körülvevő változó világot. A György korabeli London szívében szerény körülmények között nevelkedő Turner gyorsan a művészeti világ feltörekvő csillagává vált, míg Constable, aki egy gazdag suffolki kereskedő fiaként látta meg a napvilágot, nehezebben szerzett magának elismerést. Bár indulásuk és karrierjük eltért, mindkettejüknek eltökélt szándéka volt, hogy művészként a saját útjukat járják, egyaránt mély kapcsolatuk volt a tájjal, amit festményeiken jelentéssel és érzelmekkel töltöttek meg. A két festő eltérően, de merészen küzdött az elismerésért, ami hamarosan mámorító rivalizálásba fordult. Turner ragyogó naplementéket és magasztos jeleneteket festett utazásairól, míg Constable gyakran visszatért néhány kedvelt hely ábrázolásához, törekedve a frissességre és a hitelességre. A korabeli művészeti kritikusok festményeiket „tűz és víz” összecsapásához hasonlították. A mostani kiállítás éppen ezért kihagyhatatlan a két alkotó közötti párhuzamok és ellentétek megismerésére.
Turner and Constable, Tate Britain, London, 2025. november 27. – 2026. április 12.
Egy fekete forradalmár
A szobrászatról és a grafikai munkáról egyaránt ismert Elizabeth Catlett tanárként kezdte, majd egyre inkább alkotóként ismerték el, mivel autentikusan jelenítette meg az afroamerikai tapasztalatokat, és hűen reprezentálta a fekete nők életét és a Mexikóban élő emigráns művészeket. Műveiben erőteljesen keveredik a politikai és a személyes, időtálló témákat vonultat fel, mint például az anya és gyermek viszonya vagy a polgári jogi mozgalmak. A Washingtonban, majd Chicagóban látható kiállítás 150 nyomatot, szobrot és az alkotó ritka festményeit vonultatja fel. A laza kronológiát követő rendezés a tiltakozást és a társadalmi igazságosságért kampányoló életet világítja meg, valamint azt a művészeti gyakorlatot tárja elénk, amelyben a merész formák, a modernizmus keveredik az afrikai és mexikói hagyományokkal.
Elizabeth Catlett: “A Black Revolutionary Artist and All That It Implies”, Art Institutes Chicago, 2025. március 9. – július 6.
