Karinthy Frigyes
„Szerelmesnek lenni tehát annyit jelent, hogy szeretem azt, akire vágyok és vágyom arra, akit szeretek. Ha szeretek valakit, de nem vágyom rá, az nem szerelem és nem szerelem az se, ha vágyok valakire, de nem szeretem. Oxigén nem víz és a hidrogén sem víz, csak a kettő együtt. S amilyen nevetséges, tudákos nagyképűség víz helyett hákettőót mondani, épp olyan nevetséges a szerelem »lényegé«-t akár a vágyban, akár a szeretetben keresni, lévén a szerelem »lényege« nem vágy és nem is idealizálás és nem epedés és nem nyavalygás s nem holdvilág és udvarlás és szenvedés – lévén a szerelem lényege az, hogy két ember vággyal szereti egymást, szerelmesek egymásba, amihez nem kell se korszellem, se alkalmas körülmények, még költészet se kell, csak az élet élésének az a bizonyos lehetősége, amelynek hőfokánál két különböző elem, vágy és szeretet, egymással egyesül.
Nem érnek rá szerelmesnek lenni? Mintha azt mondanád: nem érnek rá születni vagy meghalni.”
[…]
„Nincs divatban a szerelem?
A te dolgod, költő, nem az, hogy ezt megállapítsd, hanem hogy újra divatba hozd.
Úgy, ahogy van. Az egészet, nem alkatrészeit. A szerelem alkatrészei, külön-külön ártalmas mérgek lehetnek, – ki merészelne ezeknek hatásáról ítélni a szerelem fölött? Strindberg és Wedekind csak a vágyat mutatták meg belőle. A vágy, magában, éget és pusztít – de éppenúgy tönkre sorvaszt, elgyengít és megpuhít a ködös ábrándozás, wertherkedés, sótlan és vértelen »gyengédség« lélekkeresés.
Ne mindig csak epedésről – ne mindig csak önfeláldozásról, ne mindig csak féltékenységről.
Ki mondta nektek, hogy a szerelem szenvedés, azért, mert szenvedést találtatok a holt szerelem boncolása közben?
Hullát boncoltatok.”
(Kiment-e a szerelem a divatból?)
Gárdonyi Géza
„Az igazi asszony egy-lélek, egy-test az urával; késsel se lehet a szívét elválasztani az ura szívétől!” (A bor)
Szabó Magda
„Hígítatlanul, alkalmazkodás nélkül csak önmagunknak adhattuk magunkat, tulajdonképpen és igazán egymáson kívül nem kellett nekünk senki.” (Ókút)
Pilinszky János
„A szerelem melege rokon a nap erejével. A nap a legnagyobb tűzforrásunk, de életadó szerepéhez hozzátartozik a tőlünk való távolsága is. Hasonlóképp a valódi szerelem: egyszerre legfőbb tűz, leghőbb izzás, de ugyanakkor a lélek soha nem szűnő, véghetetlenül gyengéd tartózkodása is. Szerelem és szeretet egyedül e maximalizmuson belül rokon egymással. Mihelyt a szexualitás nem győzi a szerelem magas izzását, s függetlenülve alábbszáll, a szeretet sorsa is megpecsételődött. A valódi szerelem viszont állandósulni kíván – aminek a házasságkötés a szentségi kifejezője –, s a kölcsönös szeretetben lel egyre magasabb rendű megoldást.” (Az ideális nő)
Krúdy Gyula
„A szerelem nem alkuszik, nem tétovázik, nem okoskodik: olyan szilárd, mint a vallás. Sohasem múlik el, és mindvégig hajlandó a nő segítségére lenni, még a késő öregségben is.” (Álmoskönyv)
Kemény Zsigmond
„Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, sohasem kellett egyiknek is bizalomra szólítni föl a másikat, sohasem volt szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész láthatárát úgy besugározta a szerelem, hogy abban homályos zug nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb titok is bevonulhatna.” (A rajongók)
Hervay Gizella
„Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.”
(Csend)
Nemes Nagy Ágnes
„Mindig is boldog szerelemben kívántam élni, békés, nyugodt, extatikus, eltéphetetlen kötelékben – hogy azzal foglalkozhassam, ami a dolgom volna. A boldog szerelem létfeltétel és munkafeltétel, mint a kenyér, a toll, a szabadság. A boldogtalan szerelem nem szakmám. Ki nem állhatom az úgynevezett szerelmi bonyodalmakat. Ki nem állhatom azokat a lelki finomságokat, hogy az egyik szereti a másikat, de mégsem szereti; hogy a másik nem szereti; hogy nem szereti, de mégis; és így tovább.
Ennél én sokkal egyszerűbb vagyok. Én a tökéletes, a sírig tartó szerelemről hiszem azt, hogy reménytelen – ennél alább nem adhatom. Minden más énelőttem a szerelem paródiája.” (Nemes Nagy Ágnes hagyatékából idézi a Holmi című folyóirat)
Petőfi Sándor
„A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.”
(A csillagos ég)
Jókai Mór
„A szív minden kebelben egyiránt dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet – az ifjúkor bohósága.” (Kárpáthy Zoltán)
