103 évesen elhunyt a Francia Akadémia legidősebb tagja, René de Obaldia író és költő

Hatra nőtt a megüresedett helyek száma a negyventagú Francia Akadémiában, miután 103 évesen elhunyt René de Obaldia író, költő és drámaíró, a „halhatatlanok” legidősebb tagja. René de Obaldia, aki a külföldön legtöbbet játszott kortárs francia színműírók közé tartott, csütörtökön hunyt el. Az akadémia nem közölte a halál okát. A szerző röviddel 100. születésnapja előtt publikálta utolsó művét, a Perles de vie (Az élet gyöngyszemei) című kötetet, amelyben felemlegette a közmondást, miszerint „ahhoz, hogy százéves lehess, korán kell kezdeni”. A rangos testületnek 1999 óta volt a tagja.

Az író – a második panamai elnök, José Domingo de Obaldia dédunokája – 1918-ban született francia anyától és panamai apától az akkor brit fennhatóság alatt álló Hongkongban. Diplomata apját nem ismerte, mert anyja röviddel René születése után elhagyta, és visszatért Franciaországba. Amiens-ben nőtt fel, majd Párizsban korán megmutatta írói képességét.

A fogságban töltött második világháború után bontakoztatta ki csípős humor és távolságtartás jellemezte írói vénáját. 1959-ben Le Centenaire (A százéves) címmel hosszú monológban írta meg egy képzeletbeli aggastyán kalandos emlékeit. Az 1960-–70-es évek egyik nagy dramaturgja lett, olyan művei, mint a Du vent dans les branches de sassafras, Monsieur Klebs et Rozalie vagy a La Rue Obaldia világhírűvé tették.

A XIII. Lajos főminisztere, Richelieu bíboros által 1634-ben alapított Francia Akadémia feladata a francia nyelv védelme és a francia kultúra külföldi népszerűsítése, ezen belül a francia akadémia értelmező szótárának gondozása.

A testület legközelebb február 17-én választ új tagot a megüresedett helyek egyikére. Megfelelő jelöltek hiányában az akadémia egyre nehezebben tudja pótolni elhunyt tagjait, tavaly novemberben például a 85 éves perui–spanyol írót, a Nobel-díjas Mario Vargas Llosát annak ellenére választották be, hogy már 10 évvel túllépte az előírt korhatárt.

Nyitókép: René de Obaldia 2010-ben. Fotó: Wikipédia/Jean-Marie David