Az Akadémia szakvéleménye a honfoglalást 888-900 közé tette, az ünnepségek időpontjáról a kormány döntött. Az 1892. évi II. törvénycikk 1895-re írta elő budapesti országos nemzeti kiállítás megrendezését, ám 1893-ra kiderült: a tervezett munkákat nem lehet addig befejezni, így egy évvel elhalasztották a honfoglalás évfordulójának megünneplését.
A Hősök tere 1896-ban
Apponyi Albert 1895 végén kérte a pártokat: ezen időre függesszék fel a politikai harcot. A millenniumot sorsfordító történelmi eseményként iktatták törvénybe 1896. április 21-én, megemlítve "a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó műveket": emlékművet a budapesti Andrássy út végén; emlékoszlopot hét ponton (Pusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a nyitrai Zobor-hegyen, Dévényben, a brassói Cenk-hegyen és Zimonyban); a Mátyás templom melletti Szent István-szobrot; a Szépművészeti Múzeum épületét és 400 népiskolát - minderre 5,2 millió forintot adott a költségvetés. I. Ferenc József és Erzsébet királyné 1896. május 2-án nyitotta meg a városligeti kiállítást, az itteni épületek költsége 4,6 millió forint volt. A király 13 látogatása emelte az ünnep fényét, ezek során egyebek közt egy ezüst díszszegecset helyezett el a nevét viselő (ma: Szabadság) hídon, s megelégedve nyugtázta az új palotát a Várhegyen.
A földalatti felavatása
A millenniumi ünnepségsorozat a kiegyezési folyamat csúcspontja volt, a tíz évvel előbb megindult tervezés révén több nagy beruházás ekkorra készült el. Mindaz, amit a millennium eredményének tart az utókor, az ünnep nélkül is létrejött volna - ma mégis azt idézi. A reprezentáció része volt a Mátyás-templom megújítása, a Halászbástya, az Országház, a Kúria, az Iparművészeti Múzeum, a Vígszínház, a Feszty-körkép, míg a vásárcsarnokok, a Nagykörút, a kontinens első földalatti vasútja, az új Duna-híd felépítése a hétköznapi élet fejlődését mutatva emelte az ünnep fényét. A Vaskapu csatornát Ferenc József 1896. szeptember 27-én a szerb és román királlyal közösen avatta fel.
Amíg a történeti tárlat a pesti Vajdahunyad várban ezer évet tekintett át, addig a városligeti kiállítás a jelent mutatta be. A 118 ezer négyzetméternyi pavilonban 21 ezer gyáros, iparos, kereskedő, vendéglátó, állami és közjóléti szervezet mutatkozott be. A kiállítást május 2. és november 3. közt 5,8 millióan, a lakosság majd harmada kereste fel az utazási kedvezmények révén. A legnépszerűbb az Ősbudavár szórakozóhely volt, Budapest pavilonja a város makettjével és Benczúr Gyula Budavár visszavétele című festményével ékeskedett. Az ország tájait, néprajzát skanzenszerű építmények, viaszfigurák mutatták be.
Május 2-án díszelőadás volt az Operaházban, másnap hálaadó mise a Mátyás templomban, este tűzijáték a Gellérthegyen. 4-én avatták fel a Műcsarnokot, 5-én a király 17 ezer katona díszszemléjét tekintette meg a Vérmezőn. 6-án az ország méltóságai és katonai díszegységek a királyi palotából a Mátyás templomba vitték a Szent Koronát, másnap Ferenc József elhelyezte a palota új szárnyának alapkövét.
Millenáris hódolat Benczúr Gyula festményén
Június 8-án a 89 törvényhatóság és az Országgyűlés lovasbandériumai a Várba, majd a koronát követve az épülő Országházhoz vonultak, a már kész kupolateremben közös ülést tartott a főrendiház és képviselőház, Gyulai Pál felolvasta "a honalapítás évezredes emlékét" megörökítő két törvényt. A koronát visszavitték a várba, s a képviselők hódolatukat fejezték ki az uralkodó előtt. A törvény szerint: a király és a nemzet közti bizalom szilárd alapja "annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi".
A vásár bejárata
A millennium csillogása sok bajt elfedett: bár 1867-ben sokan vitatták a Monarchia fennmaradását, a hosszú béke örök életűnek mutatta. A kiegyezés utat nyitott a tőkés fejlődés előtt, de merev politikai rendszere nem tudott az új igényekhez igazodni, a piac összetartó erői s a fejlődés által erősített nemzetiségi törekvések közt ellentmondás feszült. A nemzetiségek helyzetével a magyar közjog nem foglalkozott, csak egyéni jogokat ismert. A horvát önkormányzat a többi nép számára vágyálom, nekik viszont kevés volt: perszonáluniót követeltek. A román sérelmeket rögzítő Memorandumot Bécs 1894-ben elutasította, szerzői ellen a magyar kormány sajtópert indított.
A Kossuth 1894-es temetése körüli viták a magyar nemesség és a dinasztia közti feszültséget érzékeltették. Az 1895-ben hivatalba lépett Bánffy-kormány a közvéleményt a Béccsel szembeni behódolásért magyarosítással és soviniszta fellépéssel kárpótolta. A millenniumi konjunktúrát Pesten munkás-, vidéken aratósztrájkok követték, az 1896. őszi választási botrányok túltettek a korábbiakon. Míg a külvilágban a nagyhatalmak összecsapása érett, a Monarchia a nagyhatalmi státus látszatát őrizte.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)
