A Pest megyei Telkin született, vidéki katolikus köznemesi családban. Szülei 1903-ban elváltak, a gyermek Kodolányi testvéreivel és édesapjával Pécsváradra, majd Vajszlóra költözött. A vajszlói élmények hatása több későbbi művében felismerhető: itt találkozott a Sötétség, a Böbék Samu búcsúja és a Földindulás című novellái, illetve a Szép Zsuzska és A vas fiai című regényei egyes alakjainak modelljeivel. Középiskolába Pécsett és Székesfehérváron járt, érettségi után tanítóként dolgozott. 1921-ben feleségül vette Csőszi Matildot, akivel két gyermekük született. Életét házasságáig Süllyedő világ című önéletrajzi regényben írta meg.
Diákkorától írt verseket, szerkesztett. Pécsi diákévei alatt jelent meg első verseskötete Pécsett Hajnal címmel. Az iskolában az irodalmi önképzőkör vezéregyénisége volt; 1917-ben Diák-toll címmel irodalmi lapot szerkesztett, amelyet a tanári kar betiltott.
Házasságkötése után feleségével Budapesten telepedett le, ahol kiadta utolsó verseskötetét Üzenet enyéimnek címmel. Első igazi elbeszélésére, a Sötétség című műre felfigyelt a Nyugat szerkesztősége is, innentől kezdett felfelé ívelni írói karrierje: rendszeresen publikált a Pesti Naplóban, az Athenaeum Könyvkiadó pedig életműszerződésben vállalta műveinek kiadását. 1927-től 1933-ig rendszeresen dolgozott a Nyugatnak, valamint Pesti Napló, Magyarország, és a Szabadság című lapoknak.
Pályája kezdetén műveiben meghatározó motívum a magyar népi élet, a tragikus helyzetű kisparasztság, amelynek hétköznapjait realista, sokszor naturalista eszközökkel szemléltette. Érdeklődése később a középkor felé fordult, jelentősek történelmi,- és mítoszregényei. Elbeszéléseinek témáit színpadi művekben is feldolgozta.
Többször megfordult Finnországban, a Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntette ki. 1937-ben munkásságáért Baumgarten-díjat kapott., 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. Nevét egy budapesti felsőoktatási intézmény viseli.
Forrás: wikipédia; Fotó: mek.oszk.hu
Béres Anna
