(MTI) - Karinthy Frigyes Budapesten született, apja tisztviselő volt, költők és filozófusok barátja, gyermekei művészeti és irodalmi viták légkörében nevelkedtek. Karinthy humora és kritikai érzéke már gyerekkori naplóiban és 15 évesen írt parodisztikus regényében megjelenik. A Markó utcai gimnáziumban érettségizett, majd műszaki, természettudományi és orvosi tanulmányokba kezdett. 1906-tól közölte írásait Az Újság, majd más lapok. 1908-tól a Nyugat munkatársa, barátai Kosztolányi Dezső, Csáth Géza voltak, utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. Freud, Strindberg és Weininger hatott nőszemléletére. A férfiakat kihasználó nő számos novellájának meghatározó eleme.
Első kötete, az Esik a hó 1912-ben, majd a Ballada a néma férfiakról, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye jelenik meg. Alapműve az Így írtok ti, amellyel új műfajt teremtett, irodalmi paródiái számos olyan szerzőt tettek halhatatlanná, akiket nélküle már elfelejtettek volna. Erősen foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót.
1913-ban feleségül vette Judik Etel színésznőt. A háború ellen pacifista írások sorával tiltakozott, az Utazás Faremidóba gulliveri története és a Holnap reggel című dráma is antimilitarista elemeket tartalmaz. 1916-ban írta a Tanár úr kérem-et, ez a középiskola életének klasszikus megfogalmazása. Novellája, a Találkozás egy fiatalemberrel, az ifjúság ambícióival szembesíti önmagát. 1918-ban jelent meg a Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. Támogatta a polgári forradalmat, elítélte a proletárdiktatúrát. Felesége halála (1918) miatt egy időre visszavonult a közélettől, a politikai fordulatok is megviselték. Állást foglalt a fehérterrorral szemben is, ezután jobbról is, balról is támadták. 1920-ban vette feleségül Böhm Arankát, házasságuk megvalósította korábbi elképzeléseit a nő-férfi harcáról.
Az elsők között ítélte el a szélsőséges diktatúrákat, a fajmítoszt, az elembertelenedést, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. 1930-ban jelent meg verseskötete, a Nem mondhatom el senkinek, amely formai bravúrjai mellett mély gondolati, filozófiai tartalmaival tűnt ki. Prózai írásaiban a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányában, másrészt a pszichológia felé terjesztette ki.
Agytumorát a svéd professzor, Olivecrona operálta meg 1936-ban, erről írta Utazás a koponyám körül című regényét, s 1937-ben jelent meg túlvilági szatírája, a Mennyei riport. Üzenet a palackban című verseskönyve megjelenése előtt, 1938. augusztus 29-én Siófokon halt meg. Felesége Auschwitzban pusztult el, Gábor fia költő, Ferenc jelentős író lett.
Jelentőségét az irodalom játékosságának felismerése adja: "humorban nem ismerek tréfát" - írta magáról. Univerzális tehetség volt, minden műfajban maradandót alkotott, s bár terve, az Új Enciklopédia nem valósult meg, rengeteg kisebb írása a kor kérdéseinek teljes spektrumát feltárja az olvasó előtt. Írói módszere a tudós kísérleteihez hasonlítható, hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik. Műfordítóként Goethe, Wedekind, Heine, Milne, Leacock műveit tolmácsolta, olykor jobban az eredetinél.
