Az UbikTúra a szintén különleges UbikEklektik univerzum része, ahogy a szervezők mondják, egy csúszkáló valóságokon átívelő együttállás, ahol a különböző törzsek keresik az alkotás közös pontjait. Az UbikTúra, ahogy neve is sugallja, a művészeti ágazatokon túl nagy hangsúlyt fektet a környezetünkben rejlő csodák felfedezésére is, az anyatermészetben rejlő végtelen inspiráció meglelésére. A tábor a vidéki és a budapesti kultúra érdekes találkozási pontja, egy valóban falusi hangulatú, a helyi lakosságnak is befogadható keresztmetszet. Palágyi Máté, a Bohemian Betyars egyik frontembere és az UbikTúra szervezője erről így mesél:

„Két éve az első megkeresésünk éppen a falu polgármesterétől jött, aki azt ajánlotta, hogy ha felépítünk egy kilátót a főtéren, akkor ő támogatja a hétvégi táncházat. Több se kellett nekünk, azóta a falu büszkesége az „Iránytű” elnevezésű pihenő a főtéren, később pedig már közös vonatúttal és kirándulásokkal fűszereztük a receptet. Második alkalommal már vártak minket, nem sok minden történik egy ilyen zsákfaluban, és örülnek a helyiek, hogy népzenét hallhatnak.

Idén az utolsó estén, már együtt énekeltünk, táncoltunk a helyi nénikkel és másnap mondták, hogy éjszaka nyitott ablaknál aludtak, mert olyan szépen énekeltünk.

Az első perctől fogva törekedtünk a jó kapcsolat kialakítására a faluval, ezért minden évben tartottunk egy komolyabb hangvételű templomi koncertet, illetve az esti táncházat mindig ingyenesre hirdettük.”

A tábor sokszínű programjában kiemelt szerepe van tehát a főképp akusztikus zenének – a Máté Péter-díjas és Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Ferenczi György, illetve a Parno Graszt vezetője, Oláh József workshopján született meg a Stilórobbanás című dal, aminek varázsát az adja, hogy a dalszöveghez a tábor minden lakója hozzátett. A három nap alatt több mint 50 versszakot írtak közösen, ebből került kiválasztásra végül 4. Az első sor mindig egy helyi népdal volt, majd aki hozzáírt egy sort, balra adta tovább a papírt, hogy a következő folytassa. 

„A zenei része sokkal szabadabb volt, a megadott dalszöveg alapján első nap Ferenczi Gyuri kezdte el összerakni a dalt.

Itt bárki zenélhetett, énekelhetett velünk, a csordaszellem uralkodott.

Második nap Oláh Józsi tette hozzá a többszólamú refrént a Terne Cserhaja, Biri zenekarral. Természetesen mindegyik alkalom egy szabad, kaotikus, másnapos zenélés volt, de így visszagondolva nagyon jól sikerültek és a stúdióra már egy összeszokott csapat jött el.”

A Stilórobbanás mögött tehát egy igazi kollektíva áll, akiket a zene szeretete köt össze – olyannyira, hogy a végső stúdiózásra is mindenkit meghívtak, a felvétel végére pedig egy óriási fesztivál after alakult ki az Origo stúdióban. A felvételen 15-en vettek részt, így hallható rajta hegedű, gitár, basszusgitár, cajon, tambura, tabla, ütőgardon, szájharmonika, tangóharmonika, kanna és milliónyi ének. Az ehhez készült klipet pedig a táborozók telefonos videóiból vágták össze, a végeredmény egy mesébe illő, őszinte, sallang nélküli örömzenélés, amit a tervek szerint 2021. július 30. és augusztus 3. között megismételnek majd a kétszeres Kossuth-díjas Kaláka egyik alapítója, Gryllus Dániel iránymutatásával.

Fotók forrása: UbikEklektik közösség