Fiatal évei küzdelmesek voltak ugyan, de szinte semmiben sem különböztek egy akkoriban szokványos sorstól: apja még gyerekkorában meghalt és már fiatalon munkát kellett keresnie: elszegődött hát futárnak a legendás Pony Expresshez. Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkereső és indiánszakértő volt - kicsit a mai cowboy fogalom megtestesítője. Harcolt a polgárháborúban, volt katonai futár és felderítő, majd bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről. Nyolc hónap alatt 4280 állatot mészárolt le, ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés, majd miután egy nyolcórás bölényölő "párviadalban" is diadalmaskodott, hivatalosan is a prérik vadászbajnokának tekinthette magát.
Szolgálatait a hadsereg is igénybe vette az indiánok elleni harcban, még kitüntetést is kapott - igaz, ezt az első világháború idején, 1916-ban megvonták tőle, mert nem volt hivatásos katona. A róla megjelent írások, elbeszélések nyomán hírneve is egyre nőtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkereső volt, aki soha életében nem járt a Mississippitől keletre.
A nagy változást az 1872-es év hozta meg: az Alekszej orosz nagyherceg vadászatán részt vevő tudós Henry Ward rábeszélte, hogy meghívásainak eleget téve induljon keletre. A híres vadász némi késedelemmel (meg kellett várnia, amíg felesége utána küldi egyetlen jó ruháját) New Yorkba utazott, ahol elkápráztatta a közönséget öltözékével és beszédével. Hírnevét gyorsan - nem is olyan apró - pénzre váltotta: színpadra lépett az akkoriban népszerű Ned Buntline "A nyugat nyomkeresői" című darabjában. Bár alakítása nem volt igazán csiszolt, óriási sikert aratott, és az elkövetkező tíz évben főként színészként jeleskedett. A fellépések között tovább folytatta a nyomkeresői munkát, 16 indiánok ellen vívott csatában vett részt, kenyerét a gazdag társaságok bölényvadász expedícióinak kísérésével kereste.
1883-ban az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be vadnyugati show-ját, amely a következő évtől "Buffalo Bill's Wild West" néven diadalmenetben utazta be az egész országot, később a világot. A négyórás műsorban bemutatták, miként vitte meg a Pony Express Lincoln megválasztásának hírét, hogyan mészárolták le a rézbőrűek az ártatlan fehéreket, szerepeltek bölények, medvék, biztos kezű cowboyok és harci táncot járó vagy postakocsit üldöző, rikoltozó indiánok, fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfőnök, Ülő Bika. A valóságos intézménnyé lett látványosságot 1886-ban New Yorkban egymillióan látták, az európai turnén 1890-ben Drezdában a nézőtéren ült egy német író is, aki három ével később Winnetou című regényével aratott sikert: úgy hívták, Karl May.
Codyt, a Prérik Királyát, akinek népszerűsége a mai szupersztárokéhoz volt csak mérhető, gyakran festették vágtázó lovon, amint fehér nőkkel erőszakoskodó indiánokat puffant le. Hírnevét még az sem tépázta meg, hogy életének végére cserbenhagyta a szerencse, és az általa alapított vállalkozás a film megjelenése után csődbe jutott. Buffalo Bill 1917. január 10-én halt meg, temetésén 25 ezren vettek részt. Denver közelében levő sírját és az általa alapított Cody városát (benne emlékmúzeumával) ma is sok turista keresi fel. Eleven, csak Jesse James-hez vagy Billy a Kölyökhöz hasonlító emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás őrzi.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
