Nobuyoshi Araki avantgárd fotóművész kiállításán jártunk a Mai Manó Házban.

Nobuyoshi Araki kivételes alkotó: az a típus, aki éles kontrasztokkal váltogatja témáit, mégis felismerhető a védjegye, akit több magazinnál betiltottak, míg Japánban az ország 3 legnagyobbja között ünneplik, aki 80. életévére már több mint 550 kötetet adott ki, és valószínűleg már újabbon dolgozik.

Az ő képeiből nyílt kiállítással indult a 2019-es Fotóhónap, amit mostantól már minden évben megrendeznek a szervezők ígérete szerint.

Araki legszívesebben saját maga kurálta volna kiállítását, ám betegsége miatt nem hagyhatja el az országot, de így is személyes üdvözletét küldte, sőt, két fotóját felajánlotta Budapest számára. Éppen ez a közvetlenség köszön vissza a képeiből is – olykor szívmelengető, olykor abszurd, máskor zavarbaejtő módon.

Araki legfontosabb ismérve, hogy MINDENT dokumentál, és mindent pontosan úgy, ahogy abban az adott pillanatban az látható. Amióta először fényképezőgépet vett a kezébe, azóta minden nap készít fotókat, legyen szó a macskájáról, egy ebédről, egy családtag haláláról vagy intim együttlétről. A kezdő löketet talán az Érzelmes utazás című sorozata adta meg: felesége, Yoko hol boldogan, hol szomorúan, hol ruhában, hol anélkül látható a nászútjukat rögzítő albumban.

Yoko nem csak érzelmi, de művészeti fordulópontot is jelentett Araki életében. Talán részben neki köszönheti, hogy megérezte a valódi őszinteség és tabumentesség ízét, és később a felesége halálos ágya mellett készült képek irányították őt új téma felé. Mikor 20 év házasság után meghalt Yoko, Araki lefényképezte a neki vitt csokrot, és érdeklődése ezzel a virágfotózás felé fordult.

Érdekes kontraszt (vagy épp párhuzam?) hogy a tisztaságot jelképező csendéletek mellett az utcai prostituáltakról és más meztelen lányokról készült fényképek fedik a Mai Manó Ház kiállítóterének falait. Míg az egyik oldalon színes, tarka-barka bibék és szirmok sorakoznak, a szembeni oldalon kikötözött, széttárt lábú nők fekszenek. Örök dilemma, hogy Araki fotóit pornográfnak, vagy szimplán erotikusnak bélyegezzék-e. A fotós elzárkózik a címkézéstől, úgy gondolja, ő minden képével a természetességet és a szépséget keresi. Ehhez hozzátette: minden testet gyönyörűnek lát, még akkor is, ha azokat sűrű fanszőr, plusz kilók vagy narancsbőr borítja.

Araki képein Eros és Thanatos – az élet és a halál – egyaránt szerepel, ebből született egyik legfrissebb fotósorozata, a 20 kötetes Erotos. „A fénykép megállítja a rekeszizom nyitáskor-záráskor átfolyó időt” – mondja . Szerinte

a folyamatosan elhaló jelen pillanatait csak a fényképezőgép tudja rögzíteni.

Részben ez lehet az oka annak, hogy ilyen természetességgel tekint a halálra. Szerettei elmúlása mellett saját végzete is foglalkoztatja, ám ezt nem lemondással, hanem életigenléssel és kicsattanó energiával viszi át képeibe.

Legújabb műveinél már valamelyest összemosódnak a kontrasztok: virágos-babás sorozatán egy képre kerül a pornográf, a szadista és a harmonikus. A harmatos rózsaszirmok között megcsonkított babák és megkötözött meztelen női alakok fekszenek.

Fotóit végignézve az az érzésem támadt, hogy a művész legalább annyira érzelmes és finom lelkű, mint amennyire durva és felkavaró. Már csak az a kérdés, melyik énje kerekedik felül élete utolsó szakaszában.

A kiállítás 2020. január 19-ig látogatható.