A bajorországi Schweinfurtban, Andreas Mechwart néven látta meg a napvilágot. Lakatosinasnak tanult, de már ekkor olyan lakatot készített, amelyre az egész város felfigyelt, s mivel támogatni akarták az ügyes kezű gyereket, ösztöndíjat biztosítottak számára. Mechwart az augsburgi politechnikumban megszerzett mérnöki oklevelével egy nürnbergi gépgyárban helyezkedett el, ahol idővel a műszaki igazgatói posztig vitte.
Egyik barátjától hallott a budapesti Ganz-gyárról, amely a kéregöntéssel készült vasúti kerekek gyártásának köszönhette világhírnevét. Ganz Ábrahám hívására előbb csak meglátogatta a gyárat, majd 1859-től már ott dolgozott. Ő javasolta, hogy a kéregöntéses technikát a malomiparban is alkalmazzák:
Ganz később az üzlet vezetésébe is bevonta, s Mechwart jó érzékkel, megfelelő időben hozott kiváló stratégiai döntéseket. Ganz 1867-ben bekövetkezett halála után őt bízták meg a vezetéssel, 1874 és 1899 között vezérigazgatóként irányította a vállalatot.
Gyárvásárlásokkal, kiegyensúlyozott gazdaságpolitikával nemzetközi gyárbirodalmat hozott létre. Csereszabatos alkatrészekből sorozatban állítottak elő csaknem hatvanféle hengerszéket, melyből 1907-ig mintegy 30 ezer készült, a Ganz komplett malmokat exportált az egész világba. Újabb és újabb részlegeket hozott létre, kiváló mérnököket alkalmazott, olyanokat, mint Bánki Donát, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Schimanek Emil. A villamos osztály megszervezésével 1878-ban Zipernowsky Károlyt bízta meg, aki végül megalapozta a magyar erősáramú villamosipart, Zipernovszky tervei alapján kezdtek egyenáramú dinamókat és ívlámpákat gyártani.
Páratlan üzleti érzékének köszönhetően az egyre több üzemből álló vállalat termékeinek piacot teremtett egész Európában és a tengerentúlon is. A századfordulón, nyugdíjba menetelekor a gyár hatezer embernek adott kenyeret, munkásait megbecsülte, a számukra létrehozott szociális létesítmények mintaszerűek voltak. Jó színvonalú orvosi ellátást, segélyegyletet tartott fenn dolgozóinak, inasiskolája európai hírű intézménnyé fejlődött.
Mély érzésű, költészetet szerető, verselgető, társaságkedvelő ember volt, tudatosan építette magyar műveltségét, nevét is magyarosítva, Mechwart Andrásként használta, tanulta új hazája nyelvét, kedvenc írója Eötvös József volt. 1866-ban feleségül vette barátja, Eichleiter Antal húgát, akitől három gyermeke született.
Számos kitüntetésben részesült, megkapta a Ferenc József-rend középkeresztjét és lovagkeresztjét, az Osztrák Császári Vaskorona-rendet, több német és belga rendjel tulajdonosának is mondhatta magát.
Mechwart a Ganz-gyárban eltöltött negyven év után, 1899-ben nyugdíjba vonult, de 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig szakértőként dolgozott tovább.
Az Országos Műszaki Múzeum (OMM) Öntödei Múzeumában 2001. október 2-án emlékszobát avattak tiszteletére, Budapest második kerületében tér viseli nevét, ahol mellszobra is áll, Debrecenben és Budapesten pedig szakközépiskolát neveztek el róla, nevét őrzi a 2005. november 4-én felfedezett 255257-es sorszámú kisbolygó is.
