A 16. századi Európában létrejövő „csodakamrákban”, Wunderkammerekben olyan meglepő és különleges természeti képződmények és ember alkotta tárgyak, kincsek kaptak helyet, melyek magukkal ragadták a szemlélők képzeletét, csodálatra késztették őket. A gyűjtés gesztusában egyszerre volt meg a tárgyak tulajdonlásának öröme és a világ birtoklásának tudata. Hogy a felhalmozott tárgyak akkoriban folytattak-e párbeszédet gazdájukkal, közönségükkel vagy egymással, nem tudjuk, de a Roskó Mária kurátor által összeállított mai, 21. századi Wunderkammerben bizonyosan társalognak a kortárs ékszerek és a képzőművészeti alkotások.
A csodakamra már meseszerű nevével azt ígéri, hogy elvarázsol, s e mostani csodához a közös alapot a természet adja. A kiállításban egymásra hatnak és egymásra találnak a növény-, az állat- és az ásványvilág tárgyakba lényegített kortárs csodái, az ékszerek és a hozzájuk társított festmények, grafikák.
A Csodakamra – A dolgok rendje című kiállításban az ékszerek és a falakon megjelenő képzőművészeti alkotások úgy reflektálnak egymásra, hogy felerősítik egymás üzenetét. A dolgok ilyenfajta rendjéről a kiállítás kurátorával, Roskó Mária iparművésszel beszélgettünk.
Hogyan született a kiállítás koncepciója?
A természet különböző megjelenési formái kezdetektől fontos alkotóelemei voltak az ékszereknek – anyagként, formaként, motívumként. Már az őskorban számos természetes anyagot használtak fel a test díszítésére, akár amulettként, akár státuszszimbólumként. A természeti eredetű anyagok, témák, motívumok az itt látható ékszerekben is éppúgy inspirációs forrásként szolgálnak, mint egykor.
A természet által létrehozott képződmények egyes alkotások esetében a kompozíció, a műtárgy felépítésének fontos elemei. Ez jelenik meg Huber Kinga valódi korall alapú Nyüves gyűrűjében vagy Losonczy Orsolya Myneral sorozatából származó, muszkovit (csillámkő) brossában.
Más alkotások viszont a műalkotás tárgyává teszik a természeti fogalmakat, ahogyan Gaál Gyöngyvér rügyeket ábrázoló bross-sorozatában láthatjuk, vagy azon a nyakláncán, amelyiken egy hatalmas, ikonszerű piros virág található.
Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának vezetője megnyitójában úgy fogalmazott, hogy „az itt kiállított művekben a természet érzékeny megfigyelése tükröződik, a tanulás szándéka, a szemlélődés, az odahajolás, a struktúrák megfigyelése, a ritmuskövetés, az imitáció jellemzi a 17 alkotó attitűdjét”.
| Besnyői Rita száraz faágakra applikált ékszerei, „csodacsapda gyűrűi” valódi krumplicsírák felhasználásával készültek. Bíró Zsófia ékszereinek alapja a fémháló, amely olyan, mint az emberi bőr: elválasztja egymástól a külsőt és a belsőt, test és lélek határa. Dánfalvi Ildikó a „víz által hagyott nyomokat” használja fel, Fazekas Veronika Lucky Frogie című művénél az ezüst szerencsebékákból mindenki kiválaszthatja a maga számára legkedvesebbet. Bori Bianka szarvasbogár brossa részben élethű szarvasbogarat formáz, részben ezüstlemezekből felépített. Németh Franciska gyűrűiben a természet által kialakított formák érvényesülnek, Visy Dóra munkáiban a természet örök változatossága, az ötvösség hagyományos anyaghasználata és technikája valódi kortárs felfogásban mutatkozik meg. Zalavári Fruzsina achát ékszereinek főszereplői a kő saját térbelisége, a sávos rajzolatok rétegzettsége és térbeli mozgása, míg Vági Flóra munkáiban az organikus anyagokkal való kísérletezés kap nagy hangsúlyt. Zeibig Anna Sea pebble (Tengeri kavics) brosskollekciójának ihletője a tengerparti homokban fekvő kavicsok, melyek kontúrját a fölöttük lebegő víz folyamatosan változtatja, olykor elhomályosítja. |
Mennyire zajlik „kommunikáció” az ékszerek és a kiállított képzőművészeti alkotások között?
Nem szokványos, hogy kortárs ékszerek, illetve festmények, grafikák vannak együtt kiállítva, és nagy öröm volt, hogy olyan műveket sikerült találni, amelyek nagyon jól működnek együtt és erősítik egymást. Melkovics Tamás Bordó morf című grafikája és Fekete Fruzsi Mushrooms are never alone (A gombák soha nincsenek egyedül) brossa hihetetlenül tökéletes találkozás, és számomra is reveláció volt, amikor megláttam őket együtt.
Az ékszerekkel itt valóban társalgásba bocsátkoznak a körülöttük elhelyezett képzőművészeti alkotások, hiszen például Melkovics Tamás morfolt vonalrajzai a természet csodálatos struktúráit idézik meg.
Jagicza Patrícia térbe belógatott korallarca a korallok fraktálos mintázatára emlékeztet, Mátyási Péter Növényportré című festményinstallációjának egyes darabjai pedig a portré műfaját megidézve növény és ember szerepcseréjével, a természet humanizálásával kísérleteznek.
A mostani kiállítás korábbi művekből válogatott?
Már meglévő, az elmúlt néhány évben készült alkotásokat akartam egy adott tematika szerint válogatni, és úgy társítani egymással, hogy az új szempontot adjon a nézőnek, izgalmas többlettel gazdagítsa a műtárgyakat. Jagicza Patrícia SelfReef 3d tollal készített korall önarcképeinek egyes darabjai viszont kifejezetten erre a kiállításra készültek.
Az ÚjMűhely Galéria kiállításait a frissesség, az új szemlélet, a kísérletezés jellemzi, és mindig izgalmas események, ugyanakkor meglehetősen rövid ideig láthatók. Van lehetőség arra, hogy például ezzel a tárlattal máshol is találkozhasson a közönség?
Többen kérdezték már, hogy lesz-e e belőle utazókiállítás. Nagyon örülnék, ha itthon is eljutna más helyekre, de akár külföldre is.
A régi korok csodakamráinak kincseihez csak a kiválasztottak férhettek hozzá egykor, a MANK ÚjMűhely Galériájának mai Wunderkammerje azonban már mindenki számára nyitott, és ezzel a dolgok rendje is helyre állt.
Ékszertervezők: Besnyői Rita, Bíró Zsófia, Bori Bianka, Dánfalvi Ildikó, Fazekas Veronika, Fekete Fruzsi, Gaál Gyöngyvér, Huber Kinga, Losonczy Orsolya, Németh Franciska, Vági Flóra, Visy Dóra, Zalavári Fruzsina, Zeibig Anna
Képzőművészek: Jagicza Patrícia, Mátyási Péter, Melkovics Tamás
A Csodakamra – A dolgok rendje című kortársékszer- és képzőművészeti kiállítás augusztus 9-ig látható a szentendrei Fő téren található ÚjMűhely Galériában.
A kiállításról még több kép itt látható.
