A Wunderkammer, azaz csodakamra a 16. századi Európában kialakult műfaj, gyűjteménye olyan természeti képződményeknek és ember alkotta tárgyaknak, amelyek magával ragadják a képzeletet, csodálatra és elmélyülésre invitálják a befogadót.

A birtoklás öröme is része annak, ami a csodakamra értékét adja: egy behatárolt, zárt térben válogatva sűríti össze a világot a végtelenség illúzióját adva. A csodakamrák gazdag zsúfoltságukkal ragadták meg a régi korok emberét, ma viszont érdekességeik megfigyeléséhez több térre van szükségünk, fókuszpontokat kell kijelölnünk a figyelem megragadásához egy olyan világban, ahol egy kiterjesztett csodakamra-kontinuum vesz minket körül.

A végtelenség alapvetően megnehezíti a választást, és ezzel együtt az elmélyülést. A vitrinekben kiállított kortárs ékszerek és a falakon található képzőművészeti alkotások hangsúlyokat jelölnek ki a befogadó számára. Kölcsönhatásba lépnek egymással és a látogatóval, így segítik az elmélyült megfigyelést.

Besnyő Rita alkotása

A természet különböző megjelenési formái kezdetektől fontos alkotóelemei az ékszereknek a tárgyak anyagaként vagy inspirációs forrásként. A tárlaton látható alkotások egyfelől az ember által nosztalgiával eszményített természetet ábrázolják, ikonszerű sémákká lényegítve azokat. Más alkotások viszont beemelik a kompozícióba, a műalkotás anyagává teszik a természet által létrehozott képződményeket, miközben újrakomponálják azokat emberi intenció szerint.

Az ékszernek eredendően társadalmi konstrukció létformáját a kortárs alkotók munkáikban úgy írják újra, hogy az anyagot teszik a reflexió tárgyává, a felhasznált anyagok visszakapják autonóm létüket, egyszerre anyagszerűvé és fogalommá válnak.

Fekete Fruzsi alkotása

A kiállítás ezt a gazdagságot mutatja be a természet és az ember alkotta értékek egymás mellé helyezésével. A kiállítótérbe belépve kortárs csodakamrába érkezünk, amely a régi idők zsúfolt csodakamráitól eltérően nagyobb teret ad a műtárgyaknak, hagyja lélegezni, egymásra hatni a növény- és állat-, illetve az ásványvilág tárgyakba lényegített kortárs csodáit.

A kiállítótérben az ékszerekhez társított képzőművészeti alkotások kiemelik ennek a műfajnak az iparművészeten belül elfoglalt autonóm helyét. Emellett a képzőművészet és az iparművészet közti új összefüggésekre is rávilágítanak.

Melkovics Tamás grafikája

A kiállítás kurátora Roskó Mária iparművész.

Ékszertervezők: Besnyői Rita, Bíró Zsófia, Bori Bianka, Dánfalvi Ildikó, Fazekas Veronika, Fekete Fruzsi, Gaál Gyöngyvér, Huber Kinga, Losonczy Orsolya, Németh Franciska, Vági Flóra, Visy Dóra, Zalavári Fruzsina, Zeibig Anna.

Képzőművészek: Jagicza Patrícia, Mátyási Péter, Melkovics Tamás.

A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg a szentendrei ÚjMűhely Galériában.

Nyitókép: Mátyási Péter alkotásai