Apja tábornokként szolgált Napóleon hadseregében, felesége és három fia minden állomáshelyére elkísérték, így laktak Elba szigetén, Nápolyban és Madridban is. Az ellentétes világszemléletű szülők hamarosan elváltak: Hugo tábornok ugyanis voltaire-iánus szabadgondolkodó, felesége viszont királypárti katolikus volt, aki fiait is ebben a szellemben nevelte. Az ifjú Victor a párizsi Nagy Lajos Líceumban tanult, ahol minden energiáját az írásnak szentelte, ontotta a verseket, Vergiliust fordított, tragédiákat írt.
Tizenöt éves volt, amikor a Francia Akadémia kitüntette egy verses darabját, két év múlva Aranyliliomot nyert a híres toulouse-i Virágjátékokon. Anyja biztatására 1819-ben lapot indított, ez verseit és kritikáit is közölte.
1822-ben feleségül vette régi szerelmét, és megjelentette első verseskötetét Ódák és vegyes költemények címmel, amelynek királypárti hangvételéért évi ezer frank királyi kegydíjat kapott. Ettől kezdve egész életét az irodalomnak és a közéleti szereplésnek szentelte. 1823-ban kiadták első regényét Izlandi Han címmel, tagja lett a Charles Nodier író vezetésével működő Cénacle irodalmi körnek, s elkötelezte magát a romantika mellett. A romantikus dráma harcos manifesztuma az 1826-ban írt hatezer soros (egyébként előadhatatlan) Cromwell című darabja, amelyben esztétikai nézeteit is kifejtette.
1829-ben írt Marion de Lorme című színművét zsarnokellenes hangvétele miatt a cenzúra betiltotta. Válaszképpen született az Hernani, amelynek nevezetes 1830. február 25-i bemutatója és színházi „csatája” a romantika győzelmét hozta a klasszicizmussal szemben. Az 1830-as júliusi forradalmat, amely hatalomra juttatta Lajos Fülöpöt, a polgárkirályt, Hugo lelkesen üdvözölte. 1831-ben megjelent A párizsi Notre-Dame című történelmi regénye, a torz külsejű, ám nemes lelkű Quasimodo és a szépséges Esmeralda megható történetéből azóta is számos feldolgozás, film és rajzfilm is készült.
Az 1830-as fordulat után költőként is termékeny időszaka következett, verseskötetei sorra követték egymást, és új drámákat is alkotott.
A király mulat című alkotását ugyan betiltották, de kicsit megszelídített változata 1851-ben mint Verdi Rigolettójának szövegkönyve mégiscsak színpadra került. Legköltőibb drámáját, a Ruy Blas-t Magyarországon A királyasszony lovagja címmel játszották.
1841-ben – többszöri próbálkozás után – a Francia Akadémia tagjává választotta, 1845-ben Franciaország pairjévé (a törvényhozás felsőházának tagjává) nevezték ki. Közéleti tevékenysége, a börtönök emberségesebbé tételéért, a halálbüntetés és a gyermekmunka eltörlésért folytatott harca egy időre háttérbe szorította alkotó géniuszát.
Az 1848-as forradalmat reménykedve üdvözölte, Párizs képviselője lett az alkotmányozó, majd a törvényhozó gyűlésben. Az 1851-es államcsíny és III. Napóleon császárrá koronázása után száműzetésbe kényszerült. Először Belgiumban, majd Jersey, végül Guernsey szigetén telepedett le, s csak 1870-ben tért vissza hazájába. A csaknem húszéves száműzetés pályájának legtermékenyebb időszaka volt: verseit három terjedelmes kötetben foglalta össze, megírta A tenger munkásai és A nevető ember mellett a világirodalom máig is egyik legmonumentálisabb, leggyönyörűbb regényét, A nyomorultakat. Jean Valjean történetét számos nyelvre lefordították, világsikert aratott, készült belőle több film sztárparádéval, rajzfilm és musical is.
Hazatérése után, bár nem adta fel régi ideáljait, küzdőkedve megcsappant, életére árnyat vetettek a családi tragédiák: kisebb lánya megőrült, második felesége, majd nem sokkal később két fia is meghalt. Az 1871-es kommün idején – amelyet egyébként helytelenített – Brüsszelben, majd Luxembourgban tartózkodott, és csak 1873-ban tért vissza végleg Párizsba. 1878-ban agyérgörcsöt kapott, s ettől kezdve 1885. május 22-én bekövetkezett haláláig viaskodott a betegséggel.
Holttestét a Diadalív alatt ravatalozták fel, majd – végakaratához híven – a szegények halottaskocsiján szállították a francia nemzet legnagyobbjainak végső nyughelyére, a Panthéonba, hatalmas tömeg kíséretében.
Nyitókép: Victor Hugo. Fotó: Nadar (Gaspard-Félix Tournachon)
