Huszonöt éve, 1997. március 15-én hunyt el Victor Vasarely magyar származású francia festő, az op art irányzat legnagyobb hatású képviselője.
Vásárhelyi Győző néven született 1906. április 9-én Pécsett. Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába. A Bauhaus szellemisége mellett a konstruktivizmus és a holland De Stijn csoport neoplaszticista esztétikája inspirálta ebben az időben.
1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.
1947-től optikai hatású, figuratív munkáit (Zebrák, Harlequin) nonfiguratív művek váltották föl.
Az op art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul.
Vasarely képein az egyszerű mértani formák – körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek – a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik.
Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A változatos burkolóanyagokkal kialakított „sokszínű város” volt az eszménye, a modern élet méltó környezetét akarta megteremteni, olyan művészetet, amely nagyobb műveltség nélkül is értékelhető. Társadalmi művészetről álmodott, hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt. A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben.
Op art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik.
1959-ben francia állampolgárságot kapott. 1964-ben Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Pauló-i biennále fődíját nyerte el. Művészetének elismertségét jelezte, hogy 1981-ben megkapta a legismertebb francia kitüntetést, a Becsületrend tiszti fokozatát. A francia főváros híres kortárs kiállítócsarnokában, a Beaubourg-központban az általa alkotott óriási Pompidou-portré fogadja a látogatók millióit.
1970-ben nyílt meg első múzeuma a dél-franciaországi Gordes-ban. Egy évvel később Aix-en-Provence mellett új, modern épületben jött létre a Vasarely Alapítvány, melynek épületét a család és az alapítvány vezetősége között elhúzódó adóügyi és jogi viták miatt 1995-ben hosszabb időre bezárták. (Vasarely a francia állam felelősségét hangsúlyozva az ügyben, 1993-ban visszaadta a Becsületrendet.) Oslóban 1978-ban, New Yorkban 1982-ben létesült Vasarely-központ.
1961-ben Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítást Párizsban, a hazai művészeti életbe mégis csak 1969-es műcsarnoki kiállításával tört be. Hamarosan Pécs díszpolgára lett, ahol 1976-ban nyílt múzeuma. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az óbudai Zichy-kastély melléképületében nyílt múzeuma 1987-ben, egyik kompozíciója pedig a Déli pályaudvar aluljáróját díszíti. Jel című pécsi szabadtéri kerámiaművét 2006-ban újították fel.
1996-ban, kilencvenedik születésnapja alkalmából a Le Figaro napilapnak adott interjúban így fogalmazott:
„Az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat – anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát.”
Korábbi, művészetről vallott nézeteivel szemben – ironikus módon – nagyszabású és sikeres aukciók, múzeumi gyűjtemények egész sora bizonyítja, hogy a Vasarely-életműben idővel éppen az általa túlértékeltnek tartott eredetiség értékelődött fel, miközben művei – már csak a kommersz fogyasztói kultúra logikájából adódóan is – kiszorultak a hétköznapi divatból.
A legdrágább magyar képzőművészek 2021-es listáját Vasarely Hantai Simonnal közösen vezette.
A Pécsi Balett megalapításának 60. évfordulójára, 2021-ben egy olyan produkcióval készült, amely a társművészeteket is segítségül hívva Victor Vasarely műveire épült, illetve belőlük inspirálódott. Az alkotók egy kiállítás kontextusába helyezték a balettet. A kiállítás képei ihletet adó forrásként meghatározzák a jelenetek hangulatát, a zenei anyagot, a karaktereket és azok viszonyait, a tánc dinamikáját, a jelmezek, a kellékek és díszletelemek szín- és formavilágát, a színpadképet, ezáltal a műalkotások szinte életre kelnek.
Jelenleg A tárgyak más(od)ik élete – Új szerzemények című időszaki kiállítással és a Victor Vasarely művészetét bemutató állandó tárlat újragondolt változatával találkozhat a közönség az óbudai Vasarely Múzeumban.
Nyitókép: Victor Vasarely 1969-ben
