Erdész és bokszoló is volt az amerikai vígjátékok gyűrött arcú komédiása
Huszonöt éve, 2000. július 1-jén hunyt el Walter Matthau Oscar-díjas amerikai színész, a huszadik század egyik népszerű filmkomikusa, akit olyan nagy sikerű filmekben láthattunk, mint a Sógorom, a zugügyvéd, a Furcsa pár, A kaktusz virága, A Napsugár fiúk és A szomszéd nője mindig zöldebb.
Walter John Matthow néven született 1920. október 1-jén New Yorkban orosz zsidó bevándorló családban. Soha nem lehetett tudni róla, mikor tréfál, komolyan állította, hogy eredeti neve Matuschanskayasky volt, ami nem csak az amerikaiak számára nyelvtörő feladvány. Szegénységben nőtt fel (hároméves korában apja elhagyta családját), de már hétévesen Shakespeare-t olvasott, és sokat járt a New York-i jiddis színházba, büfésként, majd gyermekszínészként egészítette ki a családi kasszát.
Volt erdész, ökölvívó, a háborúban egy bombázógép rádiósa. Leszerelése után beiratkozott Erwin Piscator német rendező színiiskolájába, ahol együtt tanult Rod Steigerrel és Tony Curtisszel. Első komoly szerepét 28 évesen kapta, egy aggastyán püspököt alakított Rex Harrison partnereként. A színház örök szerelme maradt, 1962-ben és 1965-ben is megkapta a szakma legmagasabb elismerését, a Tony-díjat a Lövés a sötétben, illetve a Furcsa pár című darabokban nyújtott alakításért. Utóbbit Neil Simon külön az ő számára írta, sokáig vonakodott is, mondván, hogy a szerep túlságosan közel áll saját énjéhez.
két évvel később Elia Kazan osztott rá szerepet az Egy arc a tömegben című munkájában. Kezdetben cselszövő gazembereket alakított, de idővel rátalált igazi műfajára, a komédiára. Leginkább örökké morgó, időnként barátságtalan, de mégis szeretetre méltó, felvágott nyelvű gazfickó ruháját vette magára. 1960-ban az önálló rendezéssel is megpróbálkozott, de a Gengsztertörténet nem aratott átütő sikert. 1962-ben Az utolsó cowboy című moziban Kirk Douglas partnereként tűnt fel a filmvásznon (a western Douglas filmjei közül személyes kedvence volt), a következő évben pedig a bájos Audrey Hepburn és Cary Grant mellett szerepelt az Amerikai fogócska című vígjátékban.
Először 1966-ban játszott együtt Jack Lemmonnal, és a Sógorom, a zugügyvéd című film – rögtön első jelölésére – meghozta számára a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
Összesen tíz alkalommal szórakoztattak együtt. A Csakazértis nagypapa (Kotch) című vígjátékban Lemmon rendezői debütálásaként instruálta a saját koránál 25 évvel idősebb személyt megformáló Matthaut a kamera mögül, és hogy jól tette, arra bizonyság, hogy barátját Oscar-díjra jelölték.
Matthau 1969-ben Barbra Streisand partnere volt a Hello, Dolly! című filmmusicalben, és még ugyanebben az évben Ingrid Bergman oldalán sziporkázott A kaktusz virágában (amelyért Goldie Hawn Oscar-díjat nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában).
A hetvenes években következtek az olyan klasszikusok, mint a Szenzáció, A Napsugár fiúk – újra egy Neil Simon-darab, jutalma ezúttal Golden Globe-díj és egy újabb Oscar-jelölés volt (az Arany Glóbuszra pályafutása során nyolc alkalommal nominálták) –, a Kaliforniai lakosztály, majd a Várlak nálad vacsorára – utóbbiban egy szoknyavadász orvos szerepében hódította meg Glenda Jackson szívét. Közben a Micsoda házasság! című filmdrámában nyújtott alakítását a brit filmakadémia díjával ismerték el 1972-ben.
A JFK – A nyitott dosszié című filmben Long szenátorként megcsillanthatta drámai tehetségét is, 1994-ben Albert Einstein volt az I.Q. – A szerelem relatív című romantikus vígjátékban. A Még emlékszem a szeretetre című drámában fia instruálta, ezután a Truman Capote regénye alapján készült A fűhárfa című érzelmes darabban állt a kamera elé, utóbbiban ott volt Jack Lemmon is. Régi barátjával A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című filmekben komédiázott újra (utóbbiban partnerük Sophia Loren volt), majd harminc évvel az eredeti után elkészítették a Furcsa pár második részét, ami igazi jutalomjáték volt számukra.
Utolsó filmje a Női vonalak volt, amelyben Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton haldokló apját játszotta. A nagy komikus egészsége a való életben is megromlott, tüdőgyulladások és szívroham után daganatot távolítottak el szervezetéből. 2000. július 1-jén szívinfarktus következtében halt meg Santa Monicában, utolsó napjait Billy Wilder rendező barátjával töltötte egy kaliforniai kórházi szobában. Hamvai a Los Angeles-i Westwood Village Memorial Parkban nyugszanak.
Matthau megrögzött szerencsejátékos volt, saját bevallása szerint több mint ötmillió dollárt költött fogadásokra.
Két házasságából három gyermeke született. 1974-ben megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, és 1963-ban a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjra is jelölték. 1982 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.
