Kutya egy élet

Szávai Géza: Cérnapóráz, Pont Kiadó, 2020

Az idén hetvenéves Szávai Géza Cérnapóráz című regénye egy Totya nevű kutya élete köré épül. A regény a huszadik századi magyar történelem botlatókövein bukdácsol végig, veszélyes léthelyzetek peremén egyensúlyoz, hogy egy-egy felvillanó emberi magatartást mutasson be értően, mélyrehatóan. A történelemtől nem látszó egyén és az egyéntől nem látszó történelem kettőssége határozza meg az izgalmakban bővelkedő regényt.

Nem menekülhetsz!

Petőcz András: Idegenek, Napkút Kiadó, 2020

A Márai Sándor-díjas Petőcz András író, költő Idegenek-trilógiája (az Idegenek, a Másnap, az Aysa) képzeletbeli világba visz el, amely világ ijesztően ismerős. A regény úgy jeleníti meg a valóságot, hogy azt a bőrünkön érezzük. Hatásos, de nem hatásvadász, merész, de nem merészkedik a jó ízlés határain túlra. Határátlépő, a komfortzónánkon hatol át, hogy felkavarjon és megdöbbentsen. A Magyarországon nem ismeretlen Krzysztof Varga írta: „Ez a könyv Európa bizonytalan, félelmet keltő jövőjéről szól. Olyan történet, amelynek valójában minden hozzánk közel álló ország részesévé válhat.”

Emlékek akváriuma

Patrick Modiano: Alvó emlékek, Tarandus Kiadó, 2019

Az irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, emlékezetes regények, mint a Sötét boltok utcája, az Augusztusi vasárnapok vagy az Éjfű alkotója magyarul megjelent új regényében álom és realitás közt ingadozik, mintha egy francia kikötőben állomásozó hajó szélén vezetné végig az olvasót, abban a veszélyben, hogy bármikor a vízbe pottyanhat. Modianonál mindig nehéz eldöntenünk, hogy most a képzelet álomszerű szövevényei közt, vagy az élet márványvalóságában fogtunk szilárd talajt. Ebben a könyvében szeretett városa, Párizs elevenedik meg a tőle megszokott módon. Ha a regényt átitató hangulat pontos visszaadására vállalkozunk, azt mondhatjuk, egy vízzel teli akvárium mögött látjuk Párizst, a francia főváros egy-egy helyszínét, a benne bolyongó, álmoktól és vágyaktól kótyagos alakokat elmosódó fényben, légies derengésben.

Veszteségek varjútolla

Max Porter: A bánat egy tollas állat, Jelenkor Kiadó, 2020

A bánat egy tollas állat kötet egy csapásra ismertté tette az elsőkötetes szerzőt, a brit Max Portert, aki regényében rendhagyó technikákkal gyászfeldolgoz, gyászértelmez, veszteségmagyaráz, mítoszt valósággal ötvöz. A regényt mostanáig harminc nyelvre fordították le, a The Sunday Times „Az év fiatal írója díjjal” tüntette ki, valamint Dylan Thomas-díjban részesült.  

Az utolsó mohikán

Laurence Ferlinghetti: Kicsi fiú, Európa Kiadó, 2020

Az idén március végén 101. születésnapját ünneplő legenda, Laurence Ferlinghetti, a beatnemzedék kimagasló alkotója életrajzi kötetet jelentetett meg, amely nemrég magyar fordításban is napvilágot látott. A hányatott sorsú, nehéz gyerekkort maga mögött tudó költő terjedelmes életművéből fájóan kevés érhető el magyarul, ezért nagy öröm, hogy az eredeti kiadása után viszonylag hamar kiadták Magyarországon a könyvet. A Kicsi fiú című, sodró lendületű kötet egy letűnt világ utolsó krónikásának vallomása, aki a holtak és a múlt faggatása közben egy cseppet sem veszti el humorát, aktuális és érdekes, mint a jó szerzők általában, ahogyan kell, személyes és szenvedélyes, öreg titkok tudója. Nem fukar, ízelítőt ad nekünk, kíváncsi olvasóknak a rejtelmekből és a varázslatokból.