?Felemelt ötéves tervvel a békéért!? ? hirdeti harciasan a polcokon felhalmozott ?steril gaze? csomagolása ? ötven éve ugyanott, 2004-ig még várva egy esetleges atomtámadás esetén a János Kórház orvosait, akik a három napos teljes és három hetes részleges elzárás után a túlélőket látták volna el. De amíg ilyesmire nem került sor, a szigorúan titkos létesítmény világháborús légókórházként, majd ?56-ban forradalmi kórházként működött. Az utolsó beteg akkor fordult meg a föld alatti kórtermekben és műtőkben ? mégis, az itt élő gondnok házaspár minden áldott nap elvégezte a fő munkákat (mint a szellőztetés és a karbantartás), kéthetente pedig újrahúzták az ágyneműt, nehogy szó érje a ház elejét az atomtámadás napjaiban. Így ment ez egészen 2004-ig.
A Múzeumok Éjszakáján a már-már kezelhetetlenül nagy tömeget korhű ruhába öltözött szervezők és tárlatvezetők próbálják kezelni: csupa fiatal ápolónő és kiskatona. Ők merülnek alá a nyolc-tízméteres mélységbe a nyolcvanfős csoportokkal, ők magyaráznak el mindent aznap este nyilván már vagy huszadszor, de rendületlen kitartással, sőt fásultság helyett szokatlan kedvességgel. A sziklakórház azoknak is jó program, akik nem jutnak el a szintén népszerű, és pár méterrel arrébb található Budavári Labirintusba: a föld alatti járatok itt is épp olyan szerteágazóak, hogy vezetés nélkül aligha jutnánk ki belőle egyhamar. Így viszont szépen sorra vesszük a hírközlési központokat, betegelőkészítőket a kilőtt szemű vagy más sebesülést elszenvedett viasz-katonákkal, a legnagyobb (az ötös számú) kórtermet a hátsó falán a több száz, mindmáig használható kötszeres dobozzal, a műtőket a bél- és tüdővarrógépekkel, az 56-os kórtermet, ahol a rádióból még most is az akkori műsor szól, meg a német harcálláspontot modellező szobát a Budapest ostroma alóli kitörést tervezgető Wildenbruch vezérezredessel.
Közben pedig a lehető legambivalensebbek az érzéseink ebben a sajátos világban járva. Mert a viaszbábúk, a remek állapotban megmaradt SZIT pipereszappanok, az eredeti röntgengép, amelyet soha senki nem használt az ujját eltörő gondnokon kívül, meg Morfeusz, az altatógép, amelyet még a gondnok sem használt, csak Madonna az Evita forgatásán ? mind kétségkívül szórakoztatóak. Másfelől meg az ember ránéz a kihelyezett tájékoztató plakátokra, amelyek elmagyarázzák az ideggázt beszívott emberek gyógyítására való ampulla működését, a vegyi fegyverek hatását semlegesítő szűrőberendezésekre, vagy a vezetés végén közelről hallgatja meg az eredeti légoltalmi sziréna hangját ? és kiveri a víz még akkor is, ha pár perce még azon mulatott, hogy valamelyik kórteremben jelenleg épp ágytállal fogják fel a beázástól csöpögő vízcseppeket. Eltart egy ideig, amíg az utolsó nyomasztó gondolat is elszáll.
