Taxival Piafhoz, Piaffal a csúcsra – Marion Cotillard 50
Szeptember 30-án ünnepli ötvenedik születésnapját Marion Cotillard francia színésznő, az egyetlen, aki francia nyelvű alakításért nyerte el az Oscar-díjat, 2008-ban Édith Piaf megszemélyesítéséért.
Művészcsaládba született Párizsban: apja rendező és drámaíró, anyja drámapedagógus, két fiatalabb testvére van, akik ikrek. Egyik öccse forgatókönyvíró-rendező, a másik szobrász. Kisgyermekként lépett először színpadra apja egyik darabjában, a televízióban hatévesen debütált egy rövidfilmben. Még tizenéves volt, amikor 1993-ban angol nyelvű szerepet kapott a Hegylakó című francia-kanadai tévésorozatban, majd 1996-ban elkezdődött filmes pályafutása is. Első díját huszonkét évesen, egy rövidfilmben nyújtott alakításáért kapta.
A nagyközönség számára Luc Besson Taxi című népszerű akció-vígjáték sorozatában vált igazán ismertté. Az 1998-ban elkészült első rész után a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó César-díjra jelölték, két évvel később a Búcsúdal című filmdráma kettős főszerepéért nominálták újra.
A Szeress, ha mersz! című, nemzetközi sikert aratott romantikus alkotás tette külföldön is ismertté a nevét, ezután kapta első felkérését Hollywoodból, Tim Burton a Nagy hal című filmdráma főszerepét bízta rá. Ezt a Bor, mámor, Provence című vígjáték követte, majd 2004-ben a Hosszú jegyesség című francia film legjobb mellékszereplőjeként elnyerte első César-díját.
Olivier Dahan rendező választása azért esett rá, mert a szeme hasonlít a francia sanzonénekesnőére, de az is szempont volt, hogy kiválóan énekel (a dalok többsége azért Piaf hangján csendült fel). Alakításáért – nem angol nyelvű alkotásban Sophia Loren után másodikként – megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat is. Ezzel Simone Signoret és Juliette Binoche után a harmadik Oscar-díjas francia színésznő lett. Az aranyszobrocska mellett a többi közt átvehette a brit filmakadémia BAFTA-díját, első színésznőként nem angol nyelvű alakításért a Golden Globe-díjat, hazájában pedig a César-díjat.
Ezután olyan hollywoodi produkciókban láthatta a közönség, mint a Közellenségek című, a harmincas években játszódó gengsztertörténet és a Kilenc című musical (utóbbiban jutalma újabb Golden Globe-jelölés lett). Christopher Nolan rendező előbb az Eredet című filmben Leonardo DiCaprio oldalán, majd A sötét lovag: Felemelkedés című Batman-filmben osztott rá szerepet. 2011-ben Steven Soderbergh instruálta a kamera mögül a Fertőzés című drámában. Emlékezetes alakítást nyújtott az Éjfélkor Párizsban című Woody Allen-filmben, 2012-ben a Rozsda és csont című alkotásban egy delfinidomárt játszott, aki egy balesetben mindkét lábát elvesztette.
A 2013-ban bemutatott Idegen földön című filmje a múlt század elején Amerikába irányuló kelet-európai bevándorlásnak állít emléket. Ebben egy lengyel asszonyt alakított, és a hitelesség érdekében rengeteg lengyel szöveget tanult meg, amiből bevallása szerint szinte semmit sem értett. 2014-ben Európai Filmdíjat kapott a legjobb színésznő kategóriában a Két nap, egy éjszaka című filmjéért, alakításáért – egy depressziós külvárosi munkásnőt játszott – Oscar-díjra is jelölték. A következő évben Lady Macbeth ruháját vette magára, A kis herceg című animációs filmben pedig a Rózsának kölcsönözte hangját. Az utóbbi évtizedben több műfajban is kipróbálta magát: Robert Zemeckis Szövetségesek című történelmi drámájában Brad Pitt partnere volt, Leos Carax Annette című zenés drámájában híres opera-énekesnőt alakított (a szerepért ismét Golden Globe-díjra jelölték), s ő volt az egyik producere Flore Vasseur Bigger Than Us című, több díjjal elismert környezetvédelmi témájú dokumentumfilmjének (2021). Egy különleges, Coco Chanelről szóló projektben a divatikonnak kölcsönözte a hangját (2022). Egyik legutóbbi munkájában, a Little Girl Blue című életrajzi dokudrámában (2023) Carole Achache francia író, fotográfus, színésznő megformálásért nyolcadik alkalommal jelölték César-díjra, egyben az első színésznőként nominálták dokumentumfilmes szerepért.
2010-ben a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi, 2016-ban a tiszti fokozatával tüntették ki. Ugyancsak 2016-ban a Becsületrend lovagi fokozatát vehette át.
A színésznő 18 évig élt együtt Guillaume Canet francia színész-rendezővel, akivel számos alkalommal dolgoztak együtt, s akitől két gyermeke született. Cotillard környezetvédő aktivista, a Greenpeace mozgalom szóvivője. 2008 és 2017 között ő volt a Dior divatház arca, a táskareklámok rendszeres szereplőjeként. 2020 és 2024 között a Chanel No.5 parfüm reklámarcaként tűnt fel. Lelkes rajongója Janis Joplin, a Rolling Stones, a Beatles, Otis Redding, a Radiohead, Elvis Presley és David Bowie dalainak (utóbbi egyik klipjében szerepelt is). Több hangszeren játszik, dalokat is ír. Nagy tisztelője Greta Garbo, Romy Schneider, Juliette Binoche, Peter Sellers, Charles Chaplin és Sir Laurence Olivier művészetének. 2021-ben neki ítélték a San Sebastián-i Filmfesztivál életműdíját, a Donostia-díjat. Idén júliusban bejelentették, hogy 2026-ban csillagot kap a hollywoodi Hírességek sétányán.
