A Magyar Nemzeti Múzeum immár hagyományosan évente időszaki kiállításon mutatja be az előző esztendő gyarapodásából a legszebb, legértékesebb műtárgyakat. Az 1956-os forradalom félévszázados évfordulója előtt rendhagyó kiállítással tisztelegnek: az utóbbi évek új szerzeményei közül kizárólag legújabb kori történelmünk e kiemelkedő, nemzetközi jelentőségű eseményének történetével kapcsolatos dokumentumokat tárják a látogatók elé.
A kiállítási tér az a második emeleti terem, amely az elmúlt több mint egy évtizedben a rekonstrukciós munkálatok miatt nem volt látogatható.
Romsics Ignác történész, akadémikus a megnyitón beszédében azt emelte ki, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc a XIX-XX. századi történelem utolsó nagy fellobanásainak sorába tartozik, amikor a magyar nép kifejezte a nemzeti függetlenség és a társadalmi igazságosság utáni vágyát. Ilyen dátum volt 1848 és 1918 ősze, 1945-46, amelynek sikertelensége okán 1956-ban a magyar nép újra megfogalmazta a nemzet céljait. Ez azonban csak 1989-90-ben, a rendszerváltással valósult meg.
A Kádár korszakban a hatalom mindent megtett, hogy 1956 októberének emlékét eltorzítsa, elfelejtesse. Ez a törekvés azonban kudarccal végződött. A véresen eltiport forradalom emléke a társadalmi tudat mélyrétegeibe visszahúzódva tovább élt, és pincékbe, padlásokra, szekrények mélyére rejtve megmaradtak a korabeli fotográfiák, röplapok, újságok, iratok is.
Alkalmi szónok egy kilőtt szovjet harckocsin a József körúton. Budapest, 1956. október 26. körül. Almási Zoltán felvétele
A sajtóban közzétett hirdetések nyomán közel ezer fénykép, félszáz röpirat, plakát és egyéb nyomtatott emlék, jó néhány jelvény, zászló, nemzetőr karszalag és egyéb tárgy került magánszemélyektől a múzeum gyűjteményeibe. A kiállítás ezekből az eddig ismeretlen történelmi dokumentumokból mutatja be a legjellemzőbb darabokat, amelyek sok új részlettel gazdagítják, árnyalják a forradalomról alkotott képet.
A kiállítás 2006. december 3-ig látogatható.
