A csendes-óceáni hadszíntéren 1941. december 7-én kezdődött a háború, amikor . A bombázás megbénította az amerikai flottát, így a japán erők szinte akadály nélkül nyomultak előre a Csendes-óceán északnyugati részén. Behatoltak Burmába, elfoglalták Szingapúrt, a Fülöp-szigeteket, Holland-Indiát, s már Ausztráliát fenyegették, birodalmukat Nagyobb Kelet-ázsiai Együtt-boldogulási Térnek nevezték. Amerika gazdasági erejével azonban nem bírtak: amíg ők 10 repülő-hordozó hajójuk mellé 18-at építettek a háború alatt, addig az Egyesült Államok 120-at. A japánok anyagi hátrányaikat fanatizmussal próbálták pótolni, s kegyetlen önfeláldozással harcoltak.
Első győzelmeik után azonban sorra vereséget szenvedtek a kelet felől előrenyomuló Nimitz admirálistól a , a Karolinák-beli Truknál, a Mariana-csoport Saipan szigeténél, majd Guamnál. MacArthur tábornok csapatai a Korall-tengeren, Guadalcanalnál, majd a Bismarck-szigetnél arattak fontos győzelmet, s Új-Guineán és a Fülöp-szigeteken át törtek a japán főszigetek felé. Az amerikaiak a "szigetről szigetre ugrás" taktikáját követve az elfoglalt szigeteken repülőtereket építettek, és mentek tovább, maguk mögött hagyva a japán erőket - egyes katonák évekig bujkáltak a dzsungelben. 1945 áprilisban elérték és iszonyatos véráldozatok árán elfoglalták az anyaország előtti .
1945. július 26-án megerősítették, hogy Japántól feltétel nélküli megadást várnak, ám a japán vezetés nem válaszolt érdemben az ultimátumra. A további veszteségeket és a háború eléhúzódását elkerülni akaró amerikai vezetés 1945. augusztus 6-án beveti az , majd 9-én Nagaszaki ellen, a robbanások majdnem 200 ezer ember életét követelik. Miután augusztus 8-án a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, majd 9-én benyomult Mandzsúriába és Koreába, a japánok augusztus 10-én közölték megadási szándékukat.
, a döntést Hirohito császár augusztus 15-én rádióbeszédben közölte a japán néppel - ez volt az első eset, hogy az istenként tisztelt uralkodó nyilvánosan megszólalt. Néhány katonatiszt lázadást szított, de tervük gyorsan összeomlott, ezt harakirik sora követte.
A tengelyhatalmak közül utolsóként Japán tette le a fegyvert. A kapitulációs okmányt szeptember 2-án a tokiói öbölben horgonyzó Missouri amerikai hadihajó fedélzetén Douglas MacArthur tábornok, a csendes-óceáni amerikai haderő főparancsnoka előtt Sigemicu Mamoru külügyminiszter és Umezo Josigiru vezérkari főnök írta alá. Az eseményen jelen volt Nimitz tengernagy és Gyerevjanko szovjet vezérezredes, Szu Jüng-csang kínai tábornok és Fraser brit tengernagy is, továbbá francia, ausztrál, holland, kanadai és új-zélandi képviselők.
Az új japán kormányfő Higasikuni herceg, a teljhatalmú "sógun" MacArthur lett. 1948-ban a nemzetközi katonai ügyészség háborús bűnösnek nyilvánította az 1928 óta hatalmon lévő valamennyi japán kormányt, a japán hadsereget felelősnek mondta ki a háború kirobbantásáért. Todzsó Hideki volt kormányfőt és hat vádlottat halálra ítéltek és felakasztottak, a császár nem került bíróság elé.
A japán fegyverletétel csak novemberben fejeződött be. Az ország a háborúban hárommillió embert vesztett, ezek harmada civil volt. A városok területének 4/10-e romhalmazzá vált a légitámadások során, az ipar leállt, a mezőgazdaság visszaesett, éhínség dúlt.
A hétéves amerikai megszállás azonban az ország fontos, konstruktív időszaka lett, a kierőszakolt reformok: a hadsereg leszerelése, a háborús bűnösök elítélése, a katonai törvények érvénytelenítése, a militarizmus száműzése a nevelésből, a hadiipar leépítése, a demokratizálás, a nők egyenjogúsítása, a munkások szervezkedési joga, az állam és a sintóista vallás elválasztása, a sajtószabadság, Japán későbbi sikereinek kulcsát jelentették.
Egy kis szuvenír: részvételi kártya
A japán békeszerződést 1951. szeptember 8-án San Franciscóban 48 állam írta alá. Ez valójában különbéke volt, mivel a Szovjetunió, Kína és India nem volt jelen, így e békekötés a hidegháborús szembenállás részévé vált. A szerződés elismerte az ország teljes szuverenitását, Japán lemondott Mongóliáról, Mandzsúriáról, Tajvan és Hainan szigetekről Kína, a Kuril-szigetekről, Dél-Szahalinról és Port Arthurról az oroszok javára, s elismerte Korea függetlenségét.
A történelem legnagyobb háborújában 61 ország vett részt, közülük 40 vált tartósan hadszíntérré. Az emberveszteség elérte az 55 milliót, ennek fele polgári áldozat, a sebesültek száma 35, az eltűnteké 3 millió. Ez volt az első totális háború, amelyben az áldozatok számát tekintve nincs lényeges különbség a civilek és a katonák között. A háború költsége 1,5 billió dollár volt, a károk 4 billióra rúgtak.
(Múlt-kor/Panoráma)
