60 éve halt meg Bartók Béla

Kultpol

1881. március 25-én született pedagóguscsaládban, Nagyszentmiklóson, a Bánságban (ma Sannicolau Mare, Románia). Korán elvesztette apját, anyjától tanult zongorázni, kilencévesen már kis táncdarabokat komponált, 1892-ben saját szerzeményét is nyilvános koncerten adta elő. Zenei tanulmányait 1894-ben, Pozsonyban kezdte meg. Követve Dohnányi Ernőt, 1899-tól a budapesti Zeneakadémián tanult. Zongoristaként tűnt fel, 1902-ben Richard Strauss hatására kezdett ismét komponálni, magyaros Kossuth szimfóniájában a Gotterhalte eltorzításával botrányt keltett.

Tanulmányai után a magyar népzene felé fordult. Kodállyal együtt belátta: ez nem azonos a cigány műzenével. Gyűjtőútjaikon tízezernyi népdalt tártak fel, felismerve a pentatónia szerepét, a népi dallam- és ritmusvilág saját műveik részévé vált. Bartók 1907-ben lett a Zeneakadémián a zongora-tanszék tanára, itt 1934-ig tanított. 1909-ben feleségül vette Ziegler Mártát. A szünidőkben gyűjteni járt, s népdal-tanulmányokat tett közzé.

Első szerzői periódusát I. vonósnégyese s zongora- és zenekari darabok jellemzik. Kvartettjei végigkísérik fejlődését: az elsőben a népdal hatásai érezhetők, a második arab motívumai 1913-as algériai útjának eredményeit tükrözik, a harmadikban és negyedikben a disszonancia erősebb, a két utolsó újra a hagyományos tonalitáshoz közelít. Zenéjét egyéni hangja, válsághangulata s paraszti színei miatt heves elutasítás fogadta, itthon a szomszéd népek zenéjének gyűjtése miatt támadták, de nem reagáltak másképp a román soviniszták sem. Kudarcai nyomán Bartók sokáig a fióknak komponált. Balázs Béla szövegére 1911-ben írta egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát, ez Debussy hatását mutatja, de áthatják a régi magyar népdal sajátságai is. A tízes években két táncjátékot írt: Balázs Béla nyomán A fából faragott királyfit s a Lengyel Menyhért művére szerzett, pantomimszerű A csodálatos mandarint - ezt 1926-ban Kölnben mutatták be, ahol Konrad Adenauer polgármester betiltotta.

Bartók Adyhoz hasonlóan aggódott az ország jövőjéért, a költő számos versét zenésítette meg. A Tanácsköztársaság alatt Dohnányival és Kodállyal a zenei direktórium tagja volt, Kodályt utóbb ezért elbocsátották a Zeneakadémiáról, a társa védelmére kelő Bartók azonban maradhatott. Trianon után gyűjtőútjai megszakadtak, ezért népdalgyűjteményét rendezte a zeneszerzés mellett. 1923-ban újra nősült, tanítványát, Pásztory Dittát vette el. Az 1920-30-as évek termékeny korszaka, ekkor alakult ki érett zenei nyelve, bár belső emigrációban élt, műveit főleg külföldön mutatták be. Zárkózottsága dacára a kultúrpolitika körüludvarolta: a felsőház póttagja, az MTA levelező tagja lett.

Dinamikus és változatos stílusát diatonikus és kromatikus elemek együttélése és élénk ritmus jellemzi. Műveiben érzékelhető Liszt mellett Sztravinszkij és Schönberg hatása is. Ekkori főbb művei: két zongoraversenye, hegedűversenye, a román népballadára írt Cantata Profana kórusmű, Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára, Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, Divertimento. 1938-ban írta Benny Goodman amerikai dzsesszklarinétosnak Kontrasztok című trióját. Zongoraművészként Európa számos országában, a Szovjetunióban s az Egyesült Államokban is fellépett. A nácik uralma idején nem engedte műveit kiadni és előadni Németországban, 1940-ben a fasizmus elől Amerikába emigrált, a pesti közönség nagy ovációval búcsúztatta. Végrendeletében kikötötte: míg Magyarországon Mussolininak és Hitlernek utcája van, róla semmit nem nevezhetnek el.

A Columbia egyetemen folytatta népzenei kutatásait, feleségével kétzongorás koncerteket adott. Utolsó éveiben a leukémia a koncertezésben és tanításban is akadályozta. 1943-ban komponálta a Concertót, 1944-ben a Hegedű szólószonátát Yehudi Menuhinnak, s a Brácsaversenyt, mely félig készült el, s III. zongoraversenyét is kis híján befejezte. A nácik bukása után hazakészült, a nemzetgyűlés tagjává választották, de mielőtt útra kelhetett volna, 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban. Hamvait Budapesten helyezték végső nyugalomra, 1988. július 7-én.

1948-ban (József Attilával és Derkovits Gyulával együtt) posztumusz Kossuth-díjat kapott. Gyűjtései egy része csak halála után jelent meg, magyar anyagát 13 ezer dallammal 1991-ben adták ki. Kutatói eredményei tán zeneszerzői hagyatékánál is jelentősebbek: a magyar mellett három kötet román, három szlovák, két délszláv, egy török népdalgyűjteményt állított össze, munkásságának fontos eleme a népek zenéjének összevetése. Gyermekeknek és Mikrokozmosz című kötetei a zongorapedagógia alapművei, rengeteg cikket írt a kortárs muzsikáról s a népzenéről. Darabjai életében ritkán szólaltak meg külföldön, ma az alaprepertoár részei. A klasszikusok közt tartják számon, jelentősége túlnő költőinken, művészete nem nyelvhez kötött, így mindenütt a magyar kultúrát hirdeti. Emberi és művészi karakter egysége keveseknél valósult meg teljesebben, mint Bartóknál.

(Múlt-kor/Panoráma - Sajtóadatbank)